Tér és idő a művészetben – előadásjegyzetek (1)

A “Tér és idő a művészetben” című előadás (SzM – Tettamanti Zsófia) során és az olvasmányaim alapján készített jegyzeteim.

1. Képi narratíva

Az első festmény, ami elemzésre került: Fra Angelico (1400-1455): Jelenetek szent remeték életéből.

Fra Angelico: Jelenetek szent remeték életéből, 1420-1430, tempera-nyárfa, Szépművészeti Múzeum - Régi Képtár
Fra Angelico: Jelenetek szent remeték életéből, 1420-1430, tempera-nyárfa, Szépművészeti Múzeum – Régi Képtár

A XIV. századi Olaszországban elkezdenek foglalkozni a korai remeték és aszkéták életével, akik a Théba körüli sivatagba vagy Szíria és Palesztina zord területeire vonultak vissza. Az életükről szóló történetek nagyon népszerű olvasmányok ebben a korban, és a téma megjelenik a festészetben is: freskókban, illetve a XV. századi Firenzében nagy, majdnem háromméteres fapaneleken. Sok ezek közül fennmaradt, bár a legtöbb csak részben.  A budapesti kép is eredetileg egy ilyen panel baloldali része volt, egy másik része ugyanennek a képnek egy privát kollekcióban található. Teljes képet az Uffiziben láthatunk – azt is eredetileg Fra Angeliconak tulajdonították, de ma már Gherardo Starnina neve alatt szerepel; arra nincs egyelőre magyarázat, miért létezik annyi másolata ugyanannak a kompozíciónak (lehet látni, hogy a budapesti kép az Uffiziben található kép baloldali részének felel meg):

thebaid21-1024x353

Ezen a teljes képen sokkal jobban látható, hogyan kezeli az alkotó a teret. Miközben a festményt nézzük, a szem balról jobbra pásztáz egymásután megfigyelve az egyes jeleneteket – ez adja a narratívát: az látjuk, hogy mit szeretne megjeleníteni a festő. A képnek nincs fókuszpontja, és bár úgy tűnik, hogy bizonyos jelenetek közelebb vannak, mint a többi, a kép mégsem rendelkezik igazi perspektívával, mélységgel: az emberi alakok ugyanakkorák, mint a fák vagy az épületek, amelyek viszont szinte azonos méretűek a táj elemeivel – tehát a megjelenítés módja (a hogyan) itt nem lényeges. Az is megfigyelhető, hogy a tér olyan, mintha felénk lenne megdöntve. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy minél több elem kerüljön a képre, és ezek  – a perspektíva hiánya miatt – sokkal inkább egymáson, mint egymás mögött helyezkednek el. Sok különböző jelenetet látunk, viszont egyik sem valamilyen jellegzetes eseményt emel ki, hanem a remeték mindennapjainak a tevékenységeit mutatja be, életük békességét és harmóniáját hangsúlyozva. Ezek a fapanelek valószínűleg kolostorokban voltak elhelyezve, és az ábrázolt jelenetek által példamutató szerepet szántak nekik.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s