Tér és idő a művészetben -előadásjegyzetek (6)

A “Tér és idő a művészetben” című előadás (SzM – Tettamanti Zsófia) során és az olvasmányaim alapján készített jegyzeteim.

8. A  jelen pillanatban

A tájkép művészete a modern korszak győzelme és jelensége. (E.W. Bredt)

1800 és 1900 között a francia tájképfestészet figyelemreméltó változáson ment keresztül egy alacsonyabb rendű műfajtól a művészeti kísérletezés elsődleges eszközéig. A modern festészet néhány fő vonása, mint például a kortárs témák felemelkedése, az illúziók elutasítása és a festészet aktusára helyezett hangsúly, legelőször ennek a korszaknak a tájképein figyelhető meg. Ha ezidáig az tájképek az időtlenséget örökítették meg, most egy komoly fordulat következik be, és a művészek figyelme a jelen pillanat élményeire irányul.

Bemutatott kép: Claude Monet (1840-1926): Három halászbárka, 1886

Claude Monet: Három halázsbárka, 1886, olaj, vászon, Szépművészeti Múzeum
Claude Monet: Három halázsbárka, 1886, olaj, vászon, Szépművészeti Múzeum

A festményről:

A helyszín Monet egyik kedvenc üdülővárosa, ahova gyakran járt festeni: Étretat, Normandia partjain. Egyik, a feleségének küldött levélben ezeket írta “Étretat egyre gyönyörűbb, ez a legszebb pillanat, a part ezekkel a szépséges csónakokkal, csodálatos, és az egyetlen félelmem az, hogy egyáltalán nem leszek képes ezt visszaadni. Szükségem lenne még két kézre és több vászonra.” Monet-t a formák és a színek effektusai érdekelték, ezért az étretat-i képeken nem látjuk nyomát embereknek. Széles, kiterjedő, hosszú ecsetvonásokat használt és helyi színeket, hogy megfesse a csónakokat, a parthoz pedig a staccato technikát használta és a szivárvány szinte összes színét.

A tér megjelenítése:

Amit azonnal észreveszünk ezen a festményen, és ami abban a korszakban igazán forradalminak és bátornak számított – figyelembe véve, hogy egy tájképről van szó – az, hogy nincs horizontja. Továbbá Monet nem tartja be az akadémikus festészet hármas tagolását: előtér, középtér és háttér. Olyan, mintha a néző föntről lefelé tekintene a megfestett témára. Nincs légi perspektíva sem: a színek nem halványulnak el és nem veszítenek intenzitásukból. A képnek a felülete szinte tapintható, olyan vastagon vitte fel Monet a festéket a vászonra.

Monet megközelítése egyezik más korabeli festők felfogásával a térről és a perspektíváról. Turner, Constable, és Courbet is elkezdték visszautasítani a perspektívára vonatkozó tradicionális elméleteket. Ők sokkal inkább arra törekedtek, hogy a természetes fény ragyogásának és a természetes színek pillanatnyi hatását jelenítsék meg vásznaikon.  A fotográfia születése és a természet utánzása iránt növekvő szkepticizmus is hozzájárultak ahhoz, hogy az impresszionisták új korszakot kezdjenek a vizuális kultúrában.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s