Vanitas

A vanitas (latin) hiábavalóságot, semmiséget, hiúságot vagy hazugságot jelent.

A festészetben ez a csendéleteknek egy alműfaja, melynek motívumai azt hivatottak kifejezni, hogy az élet és minden, ami hozzátartozik mulandó és ezért hiábavaló. A “Vanitas vanitatum et omnia vanitas” / “Hiúságok hiúsága, minden hiúság” latin nyelvű közmondásból ered (A Biblia latin fordításában található ez a mondat a Prédikátor könyvében). A műfaj a 17. században alakult ki Németalföldön, és az ide sorolható alkotások morális üzenetet közvetítő tartalommal rendelkeznek. A vanitas-ábrázolások jelképrendszerre többé-kevésbé azonos: a koponya, a füstölgő gyertya, a hervadó virágok, a drága ékszerek és szövetek, hangszerek, könyvek  és festmények mind azt sugallják, hogy a tárgyi javak, és az ember által felhalmozott tudás és művészet is a megfordíthatatlan idő áldozatai lesznek előbb-utóbb, ezért nem ezekkel, hanem a lelki üdvösséggel kell foglalkozni.

Egy-egy vanitas-festmény szimbólumainak a beazonosítása és megfejtése igazán izgalmas intellektuális kaland, érdemes belevágni! 🙂

Jacques de Claeuw: Vanitas, 1677
Jacques de Claeuw: Vanitas, 1677

David Bailly: Vanitas önarcképpel, 1651
David Bailly: Vanitas önarcképpel, 1651
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s