Virtuális egyetem – A megváltó avantgárd

Jon Anderson a kaliforniai BIOLA egyetem művészettörténet tanára. Az ő előadássorozata – ARTS 315 – végigvezet az avantgárdtól egészen a kortárs művészetig. De ami a legjobb, hogy a teljes kurzusról készült nagyon jó minőségű videófelvételek megtalálhatók a Youtube-on. Jon Anderson érhetően és logikusan magyaráz, így könnyű követni mondandóját. Ezen kívül nagyon jópofa, laza, humoros stílusa van, ami mintegy bónuszként még élvezetessé teszi az óráit.
Kurzusának kifejezett és mindjárt az elején kinyilatkoztatott célja, hogy érthetővé, befogadhatóvá tegye diákjai számára a kortárs művészetet, mivel azzal nyilván tisztában van, hogy a legtöbb ember számára napjaink alkotásai minimum furcsák, értelmetlenek, ha nem egyenesen művészietlenek. Lényeges, hogy nem feltétlenül akarja megszerettetni a kortárs művészetet a hallgatókkal, hanem olyan ismereti hátteret vagyis eszközöket szeretne a kezükbe adni, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy ha kritikát fogalmaznak meg és elutasítják egyik-másik alkotást, akkor azt megalapozott álláspontról tegyék. Úgy vélem, ezt is nyugodtan a pluszok közé sorolhatjuk.



Összefoglaló:

A tanár úr egy hatásos C.S. Lewis (igen, az aki a Narnia krónikáit írta) idézettel kezdi:

“Az elsődleges elvárás, amit minden műalkotás felállít velünk szemben a megadás.”

Majd egyértelművé teszi az alapfelállást, miszerint el kell fogadnunk azt a tényt, hogy a kortárs művészetnek van egy filozófiai oldala, ezért nem értelmezhető olyan direkt módon, mint a klasszikus alkotások, tehát eleve másképpen kell ezekhez az alkotásokhoz közelíteni.

A továbbiakban pedig Clement Greenberg – amerikai esszéista és művészetkritikus – (online magyarul is olvasható) Egy újabb Laokoón felé című írását vesézi ki, ezzel művészettörténetileg megalapozva a kurzus feljebb említett kiinduló álláspontját:

  • elmagyarázza a címet: a Laokoón csoport a klasszikus művészet sztenderdjét, kánonját jelképezi, így tehát az “új Laokoón” egy új kánon felállításának szükségességét jelenti;

Laocoon_and_His_Sons

  • megfogalmazza a Greenberg által érzékelt problémát: az elmúlt századokban a festészet és szobrászat a művészetek keveredése miatt, eltévelyedett és torzzá vált. Szerinte létezik olyan, hogy “uralkodó művészeti ág”, és ez az irodalom volt a XVII. századtól kezdve, amikortól a többi művészeti ág elveszítve sajátosságait az irodalom mintájára kezdett el működni. A festészet esetében, mely eleve az illuzionizmusra épít, ez a torzulás a médium minél tökéletesebb elrejtésében nyilvánult meg ,valamint a téma (subject matter) mindenhatóságában;
  • megfogalmazza Greenberg megoldását a felvázolt problémára: az avantgárd művészet, melyet csak a művészeti (és nem pl. a társadalmi) értékek érdeklik. Az avantgárd:
    • nagyobb hangsúlyt fektet a formára (a témával ellentétben);
    • előőrse (mely kezdi elszakítani a festészetet az irodalomtól):
      • Courbet, akit Greenberg az első igazi avantgárd festőnek tart: “megpróbálta művészetét a közvetlen érzéki adottságokra redukálni azzal, hogy csak azt festette meg, amit a szem – mint az elmétől független gépezet – lát.”
      • az impresszionisták, akik egy lépéssel tovább mennek és a tudomány tárgyilagosságával versenyeznek a vizuális élmény (egyben a festészet) lényegét próbálva így megragadni;
    • a zenében felfedezi a művészeti eljárást, ami több mint csupán utánzás, hiszen a zene a “tiszta forma” művészete, mivel csak érzéki benyomásokat közvetít;
    • megtagadja a mélységet/ a perspektívát, vagyis  a realisztikus tér és alakok megjelenítését – így tisztul meg a szobrászattal való keveredésétől;
    • elérte a művészeti tisztaságot (az eredeti összekeveredés helyett), ami Greebergnél azt jelenti, hogy egy adott művészeti ág elfogadja a hozzá tartozó médium korlátait
Gustave Courbet: Fürdőzők, 1853
Gustave Courbet: Fürdőzők, 1853
  • a fentiek alapján kiemeli Greenberg elméletének lényegét, mely a következő idézetben is megtalálható: “Minden egyes művészeti ág a médiuma folytán válik egyedivé és szigorúan önmagává.” Vagyis Greenberg számára fontos a hangsúly áthelyezése a médiumra és annak problémáira, ugyanis a műalkotás tisztán plasztikus/absztrakt értékei számítanak, és ezt leginkább az absztrakt festészet érte el;
Kandinszkij: Sárga, vörös, kék, 1925
Kandinszkij: Sárga, vörös, kék, 1925
  • felhívja a figyelmet a szerző végszavára, miszerint írása “az absztrakt művészet történeti védőbeszédévé kerekedett ki”, de ez csupán annyit tesz, hogy Greenberg szerint a saját korában (1940-ben jelent meg ez az írása) ez a képzőművészet számára a legmegfelelőbb normarendszer.
Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s