Virtuális egyetem – A vászon, mint aréna: Jackson Pollock

 

Jon Anderson (művészettörténet tanár a kaliforniai BIOLA egyetemen) előadássorozatának második része. Az első rész összefoglalója itt olvasható.

Összefoglaló:

Az előadás az előzőt folytatva egy Greenberg idézettel indul:

Az avantgárd festészet története a médium ellenállásának való fokozatos
behódolás története; ez az ellenállás legfőképp abban áll, hogy a lapos képsík
megtagadja a „mélyítést”, amit a realisztikus, perspektivikus tér létrehozása érdekében
próbálunk végrehajtani.

Majd felveti azt a problémát, hogy Greenberg előzőekben kifejtett, és tulajdonképpen a fenti idézetben is összefoglalt elmélete nem ad magyarázatot az összes avantgárd irányzatra és alkotásra, ezért szükséges más elméletekkel kiegészíteni, illetve azokat figyelembe véve kritikusan közelíteni Greenberg túl specifikusnak ítélt álláspontjához.

Itt hozza szóba egy másik művészettörténész és műkritikus nézetét, nevezetesen Michael Fried következő idézetét:

A festészet történetét Manet-tól egészen a szintetikus kubizmusig és Matisse-ig nagyjából úgy lehetne jellemezni, mint a festészet folyamatos visszavonulását a valóság reprezentálásának feladatától – vagy a valóság visszavonulását a festészet reprezentálási képessége elől – a festészet belső problémáival való, egyre növekvő foglalkozás javára.

A valóság megjelenítésétől való eltávolodást a művészetben Jon Anderson a kor társadalmi és kulturális folyamatainak mozzanataival is magyarázza. Ilyennek például a második világháború okozta változások vagy Marx, Nietzsche és Freud elméleteinek elterjedése. Ami viszont ezeknél sokkal direktebb módon okoz egyfajta identitáskrízist a festészetben, az a fotográfia, illetve őse, a dagerrotípia térdhódítása a XIX. század végétől kezdődően.

Joseph Nicéphore Niépce fotója, 1826
Joseph Nicéphore Niépce fotója, 1826
  • a fotográfia végkép megváltoztatta azt, ahogyan látjuk és rögzítjük a valóságot, másokat vagy akár önmagunkat;
  • a fotografikus ábrázolásban nincs se konstrukció, se szubjektivitás (legalábbis a kezdetekben még nincs).

Jon Anderson úgy látja, legalább kétfajta válasz született erre az identitáskrízisre a festők részéről, hogy elsősorban önmaguknak megválaszolják a következő kérdést: mi az, amit a festészet tud nyújtani, de a fotográfia nem?

Az egyik vonal a festészet mélységesen emberi jellegét hangsúlyozza, a fotográfia gépies, mechanikai objektivitásával szemben.

  • a festő a saját személyiségén, elméjén, egyedi látásmódján keresztül viszonyul a világhoz és ennek megfelelően jeleníti meg a vásznon;
  • a festmény emberi alkotás, nem pedig gépi produktum;
  • a festmény érzelmi válasz a művész részéről az őt körülvevő valóságra;
  • a festmény a művész és a valóság személyes találkozásának megörökítése.

Ez a vonulat jelenik meg az impresszionistáknál, a posztimpresszionistáknál (Van Gogh), az expresszionistáknál valamint  a pszichoanalízis, a tudatalatti folyamatok feltárása felé nagy érdeklődéssel forduló szürrealista festészetben is.

Vincent van Gogh: Csillagos ég
Vincent van Gogh: Csillagos ég

A másik vonulat a festészet mibenlétének analízisével foglalkozik, a médium lehetőségeit és korlátait vizsgálja és próbálja megragadni azt, ahogyan a festészet a saját jellegzetes kifejezőeszközeivel képes jelentést hordozni.
Ez a vonal is posztimpresszionistákkal indul (Cézanne), majd folytatódik a kubizmussal és strukturalizmussal.

Paul Cézanne: Mont Saint Victoire, 1904-1906
Paul Cézanne: Mont Saint Victoire, 1904-1906

Mindkét vonal viszont az absztrakt festészetben fog végül kikötni.

És ezen a ponton jutunk el Jackson Pollock (amerikai absztrakt expresszionista festő, 1912-1956) alkotásaihoz, amelyekből Jon Anderson időrendben mutat be néhányat, és így tökéletesen szemlélteti a festő haladását a totális absztrakció felé, és a felé az alkotói módszer felé, ami a saját védjegye lesz.

Jackson Pollock: Nőstényfarkas, 1943, MoMA, New York
Jackson Pollock: Nőstényfarkas, 1943, MoMA, New York
  • Pollockot érdekelték a mitológiai témák és az ősi kultúrák  (a Nőstényfarkas Róma születésének legendájára utalhat, bár Pollock ezt sosem erősítette meg);
  • Úgy vélte, hogy ezeket a témákat kutatva eljuthat az archetípusok (jungi pszichológia hatása) művészi megfogalmazásáig;
  • ennek a festménynek még van témája, amit mind figurálisan, mind a címben is megtalálunk;
  • “A Nőstényfarkas azért jött létre, mert meg kellett festenem” Jackson Pollock
  • “Bármit is próbálnék róla mondani, bárhogy is próbálnám megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, csak tönkretenné [a festményt].” – Jackson Pollock
  • A festményről részletesebb tartalmi leírást Cristina Mazzoni könyvében olvashatunk.
Jackson Pollock: A titkok őrzői, 1943, SFMoMA, San Francisco
Jackson Pollock: A titkok őrzői, 1943, SFMoMA, San Francisco
  • Pollock ihletforrásainak szintéziseként szokták emlegetni ezt a munkát;
  • A festmény egy metafora: a tudatalatti gondolatok feltörekvése a tudatos felszínre – szintén a jungi pszichoanalízis hatása;
  • A képen felfedezhető figurális és dekoratív elemek az afrikai, illetve az amerikai őslakosok művészetére valamint az őskori barlang rajzokra emlékeztetnek, ugyanakkor Miró vagy Picasso festészetének befolyását is láthatjuk a festmény geometrikus alakzataiban, illetve a pusztán absztrakt elemekben;
  • Több féle képen értelmezték a két szélen álló női, illetve férfi alakot, az “őrzőket”. Ezek lehetnek az északnyugati indián törzsek totemei, egyiptomi istenek, felnagyított kártyajáték alakjai, vagy afrikai maszkokat viselő sakk figurák. A kép két oldalán helyezkednek el, lezárva a képeret és köztük Anubiszra emlékeztető kutya figura fekszik. Szintén a két őrző között terül el a kép középen egy tábla, amin hieroglifákat idéző jelek sorakoznak.
Jackson Pollock: Eyes in the Heat, 1946, Guggenheim, New York
Jackson Pollock: Eyes in the Heat, 1946, Guggenheim, New York
  • Itt már eltűnnek a figurális elemek, csak a cím tartalmaz még olyan utalást, ami a konkrét valósághoz kapcsolható, és ami jelzi a kép témáját;
  • A kép olyan, mint egy energiatér, amelyben a színek és formák elfedik egymást és egymásba gabalyodnak;
  • A színpaletta sokkal világosabb, mint a korábbi képeken – közeledés a természet felé, esetleg absztrakt organikus formákról beszélhetünk;
  • Ezen a festményen már nem ecsettel viszi fel a festéket a vászonra, hanem egyszerűen csak kinyomja a tubusból és tompa eszközökkel  keni szét egy textúrájában vastag “lerakódást” hozva így létre;
  • A festmény egész felületén “szemeket” fedezhetünk fel, furcsa lények szemei, amelyek mintha utánoznák a néző tekintetét, ahogy a különböző színű tekergő, összekuszált színsávokat és vonalakat követi.
Jackson Pollock: Full Fathom Five, 1947, MoMA, New York
Jackson Pollock: Full Fathom Five, 1947, MoMA, New York
  • Pollock egyik emblematikus festménye, ugyanis innentől kezdve komoly változás áll be az alkotói módszerben: leveszi a vásznat az állványról és szétteríti a földön. A festéket az úgynevezett dripping (csurgatás-csepegtetés) módszerrel helyezi a vászonra. Így születik meg az action painting (akció-festészet), ami tulajdonképpen az első lépés a performansz felé;
  • Helyenként használ csak ecsetet vagy festőkést – ezeknek nyomai tisztán kivehetők a kép felületén;
  • Máshol pedig a saját kezének  nyomát lehet látni – ismét egy utalás a primitív, őskori képalkotásra;
  • A vászon egyfajta “gyűjtőfelületté” alakul át: összegyűjti mindazt, amit a gravitáció felé visz: elsősorban a festéket, de cigarettanyomokat, egy pénzérme vagy leejtett kulcs lenyomatát is;
  • A cím Shakespeare Vihar c. drámájából származik és hajótörésben elszenvedett halált idéz (full fathom five = öt öl mély):

Apád öt öl mélyben pihen;
lett a csontjából korall,
két szeméből gyöngyszemek:
nem is él, de meg se hal,
lesz a tenger közepén
holmi színes, furcsa lény

Jackson Pollock: Number 5, 1948, magán gyűjtemény
Jackson Pollock: Number 5, 1948, magángyűjtemény
  • itt már a címből is eltűnik az utalás bármilyen külső valóságra, a festménynek nincs a szokásos értelemben vett témája;
  • csak pár évvel később fog visszatérni ismét valamilyen szintű figuralitás Pollock festményein, de egészen addig ezen a teljesen új úton kísérletezik.

Az absztrakt festményein is felfedezhető valamilyen rendszeresség és ritmus, tehát nem teljesen a véletlenszerűség jellemzi ezeket. Továbbá az, hogy mindegyik mögött ugyanaz a koncepció található és ugyanaz az alkotói módszer szintén egyfajta rendre utal. Ezért is beszélhetünk kompozícióról, hiszen a festő például bizonyos színeket használ bizonyos eloszlásban.

A helyes felvetendő kérdés ezeknél a képeknél már nem az, hogy mit ábrázolnak, hanem hogyan jönnek létre, mi az a művészi aktus, amely nyomán megszületnek, és mi ennek az aktusnak a jelentése. Innentől kezdve a festmény már nem egy “ablak“, ahogyan reneszánsz óta gondoltunk rá, hanem egy “aréna“:

Egyszer csak egyik amerikai festő a másik után elkezdett úgy tekinteni a vászonra, mint egy arénára, amiben aktívan tevékenykedik, inkább mint egy olyan térre, amiben reprodukál, összerak, elemez, vagy “kifejez” egy valós vagy képzelt témát. Ami a vásznon létrejött már nem egy kép volt, hanem egy esemény… (Harold Rosenberg – Az amerikai akció-festők)

Az előadás végén Jon Anderson pár szót ejt a kulturális kontextusról, amiben Pollock munkái születtek, ugyanis sok minden befolyásolta abból, ami körülötte zajlott:

  • A jazz zene – erről J.P. a következő képen nyilatkozott: “A jazz az egyetlen másik valóban kreatív dolog [a festészeten kívül], ami az országban történik.”
  • Joan Miró alkotásai;
  • André Breton írásai;
  • A második világháború és a hideg háború;
  • Az egzisztencializmus  – “Mező vagyok, tapasztalat, helyzetek lehetősége.” (Nietzsche)
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s