Festmény detektív: hol van a festő aláírása?

Egy kis játék: találjátok meg az alábbi alkotáson a festő aláírását. Segítségként itt egy link, ahol nagyon rá lehet zoomolni a képre és minden részlet nagyon jól kivehető: http://www.nationalgallery.org.uk/paintings/andrea-mantegna-the-agony-in-the-garden.

Andrea Mantegna
Andrea Mantegna: Imádság az Olajfák hegyén, 1458-1460, National Gallery, London

 

 

Egy festmény áthelyezésének botrányos ügye

Ki gondolná, hogy egy tárlat átrendezése képes megbotránkoztatni közönséget és kritikusokat? Hogy egyetlen festmény áthelyezése, mivel teljesen új szemszögből engedi (vagy egyesek szerint éppen, hogy kényszeríti) a nézőt közelíteni a műhöz, komoly felháborodást kelt? Nos, Nicholas Fox Weber az egyik neves amerikai művészeti portálon nemrég megjelent cikkét olvasva megtudhatjuk, hogy ez tavaly megtörtént egy Andrea Mantegna alkotás kapcsán. Nem másról van szó, mint a milánói Brera Képtárban található Krisztus siratása című festményről.

Ez a kép leginkább a megdöbbentő és addig soha ilyen módon nem alkalmazott perspektívájával vált emblematikussá mind Mantegna életművében, mind a reneszánsz szempontjából. A halált így és ilyen zavaróan intim közelségből előtte soha nem vitte fel vászonra egyetlen művész sem, ugyanúgy, ahogy előtte senki mástól nem láthatjuk a halálnak – kifejezetten a krisztusi halálnak – az ennyire humánummal telített ábrázolását. A részletek aprólékos kidolgozása és a már már hiperrealistának mondható megjelenítés még intenzívebbé teszik a műalkotással való találkozást. Az egész kompozíció arra hivatott, hogy erős érzelmi reakciót váltson ki, és hogy szó szerint testközelbe hozza a halált, melynek jelentőségét csak hangsúlyosabbá tesz a holttest identitása.

Andrea Mantegna: Krisztus siratása, 1490, Pinacoteca di Brera, Milánó
Andrea Mantegna: Krisztus siratása, 1490, Pinacoteca di Brera, Milánó

Tovább>>>

Alison Cole: Perspektíva (jegyzetek – 2)

A könyvben természetesen Andrea Mantegna is helyet kapott  a Camera degli Sposi oculus freskójával, illetve A halott Krisztus siratása című festményével; ezeken – a perspektívát továbbgondolva – a festő az ábrázolt jelenetek szemtanújává, mi több: résztvevőjévé tette a nézőt. Az egyiken mókás térbeliség, a másikon a nyugtalanító, zavarba ejtő közelség… mindkettő mesterien megoldva.

Mantegna után egy pazar, részletekben és szimbólumokban rendkívül gazdag, aprólékos igényességgel megfestett ornamentikát elénk táró kép: Carlo Crivelli Angyali üdvözlete, mely többek között tökéletesen bemutatja a művész perspektivikus szakértelmét.

Carlo Crivelli: Angyali üdvözlet, 1486
Carlo Crivelli: Angyali üdvözlet, 1486, National Gallery, London; fotó: NGL

Mivel alkalmam volt közelebbről is megismerkedni ezzel a festménnyel az egyik festészettörténeti előadáson, itt most csak bizonyos részleteket jegyeznék le. A szerző például felhívja az olvasó (néző) figyelmét arra, hogy Gábriel arkangyal dicsfényének az alakja nem a megszokott karika, hanem egy lapos tányérra emlékeztet – Crivelli ezzel az aprósággal is  fitogtatni akarja, hogy milyen nagyszerűen tudja alkalmazni a rövidülést.

Carlo Crivelli: Angyali üdvözlet, 1486, National Gallery, London (részlet)
Carlo Crivelli: Angyali üdvözlet, 1486, National Gallery, London (részlet)

A térhatást is ilyen elsőre fel sem tűnő részletekkel éri el a festő. Például egy perspektíva trükköt alkalmazva Crivelli úgy helyezi el a kalitkát, a cserepes virágot és a könyvet a háttérben látható mellvéden, mintha ezek bizonytalanul egyensúlyoznának a szélén; az illúziót az teljesíti ki, hogy az aláhulló drapéria mély árnyékot vet az falra.

Carlo Crivelli: Angyali üdvözlet, 1486, National Gallery, London (részlet)
Carlo Crivelli: Angyali üdvözlet, 1486, National Gallery, London (részlet)

A előtérben látható építészeti keretről beszélve, mely segítségével a festő elválasztja a kép világát a néző világától, Alison Cole megemlíti az itt meglepően elhelyezett almát és tököt…Ez azért érdekes, mert más írásokban a tök az uborka (én mindkettőt bele tudom képzelni), és mert Cole szimbolikus jelentőséget tulajdonít ennek a két tárgynak: a tök Jézus feltámadásának jelképe (azt sajnos nem magyarázza el, hogy miért), miközben az alma Éva bűnbeesésére utalna. Más elemzésekben viszont azt olvashatjuk, hogy az alma Mária-szimbólum, szóval ennek mindenképpen érdemes alaposabban is utánanézni.
Szintén perspektivikus mutatvány Mária szobájának négyzethálós ablaka, mely meggyőzően zárja körül a párkányon látható cserepes növényt, a térbeliség tökéletes illúzióját keltve. A háttérben, ahol a festmény enyészpontja is található, visszaköszön ez a motívum; a szerző szerint ez utalás lenne Alberti “graticolá”-jára (perspektívahálójára), amelyet elképzelhető, hogy Crivelli is használt a perspektíva megszerkesztésére.

Carlo Crivelli: Angyali üdvözlet, 1486, National Gallery, London (részlet)
Carlo Crivelli: Angyali üdvözlet, 1486, National Gallery, London (részlet)

“A perspektíva ügyesen irányítja a szemet a narratív részletekre. Jól követhetjük, merre néz az a férfi, aki a kezét a szeméhez emeli: tekintete az egyik ortogonális mentén ahhoz a nyíláshoz vezet, amelyen át a Szentlélek a palotába jut.”

Carlo Crivelli: Angyali üdvözlet, 1486, National Gallery, London (részlet)
Carlo Crivelli: Angyali üdvözlet, 1486, National Gallery, London (részlet)