Derkovits – a kiállítás után

„Össze kell kötni a képzőművészetet a mondanivalóval. Mint festőnek és mai embernek
kötelességem életünk és társadalmunk jelenségeit maradék nélkül kifejezni.”
(Derkovits Gyula)

Amúlt héten láttuk a Derkovits. A művész és kora című kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában, Jámbor Judit művészettörténész vezetésével. Én bevallom, semmit sem tudtam Derkovitsról, úgyhogy rám minden egyes festménye az újdonság erejével hatott. Most azt is kipróbáltam, milyen, amikor direkt nem olvasok a festő életéről és művészetéről mielőtt megismerném a képeit, hanem hagyom, hogy a legelső benyomást a kiállításon kapjam, majd azt kiegészítendő állok neki utólag olvasni. Szerintem ez most jó stratégiának bizonyult, bár van egy olyan sejtelmem, hogy ebben nagyon komoly szerepet játszott Jámbor Judit kitűnő előadása.
Nagyjából másfél óra alatt sétáltunk végig a kiállításon, és mire a végére értünk, úgy éreztem, most már ismerem Derkovitsot, legalábbis annyira, hogy felismerjem a képeit és tudjam, mit és hogyan kell néznem rajtuk. Ami viszont ennél talán sokkal fontosabb: a kiállított képek között több olyat is láttam, amit azonnal megszerettem. Ezekről bármeddig hallgattam volna mesélni a tárlatvezetőnket, aki igazán személyessé tette az élményt azáltal, hogy néhány festmény esetében elmondta, rá hogyan hatottak ezek a művek, mi az, amit ő belelát egyik vagy másik alkotásba, melyek azok az apró részletek, amelyeket különösen szeret vagy értékel, és még azt is megtudhattuk, melyik áll hozzá a legközelebb az összes közül.
A kiállítás különböző termei nagyon jól tagolódnak témakörönként, és egyben időszakonként is, így tulajdonképpen párhuzamosan haladhattunk a festő életútját meghatározó események megismerésével, és ezek hatásának a felfedezésével a tárlatvezető által éppen prezentált festményeken. A kurátorok a kortársak alkotásait egy-egy kifejezetten ezeknek szentelt falra helyezték el minden egyes teremben az adott tematikához igazodva.

Derkovits Gyula: Aukció, 1930, Virág Judit Galéria, photo: Virág Judit Galéria
Derkovits Gyula: Aukció, 1930, Virág Judit Galéria; fotó: Virág Judit Galéria

Tovább>>>

Szombat a festmények között

Holnap valósággal elkényezteti látogatóit a Magyar Nemzeti Galéria, ugyanis három tárlatvezetés közül lehet válogatni, vagy ha nehéz a választás, akár kettőt is be lehet tervezni egy szombati “múzeum-maratonba” (csak azért nem mindhármat, mert kettő ugyanarra az időpontra esik) 🙂

Délelőtt a két időszaki kiállításon tartanak tárlatvezetést 11 órától: az A épület információs pultjánál lesz a találkozási pont azok számára, akik a DERKOVITS – A művész és kora című kiállításon tartott tárlatvezetéshez szeretnének csatlakozni, a C épület információs pultjánál pedig azok számára, akik a Bálint Endre – A Nyolcadik Templom kiállítást tervezik megnézni egy művészettörténész vezetésével. Belátom, nem könnyű a választás, de talán az segítség, hogy mindkét kiállításon fognak szervezni további tárlatvezetéseket, úgyhogy amelyik holnap kimarad, azt később még mindig lehet pótolni, csak arra kell figyelni, hogy a Bálint Endre kiállítás hamarabb ér véget, mint a másik.

Derkovits Gyula: Három nemzedék, 1932, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Derkovits Gyula: Három nemzedék, 1932, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

Délután 16 órától  pedig a hónap “Férfi és Nő” témájához kapcsolódóan az állandó kiállítás XIX. századi gyűjteményének egy részét ismerhetjük meg a “Veszedelmes viszonyok” címmel meghirdetett tárlatvezetés során.
A kettő között kényelmesen be lehet iktatni egy könnyű ebédet, majd egy kis sétát a Várban, vagy akár az állandó kiállításban, mert ugyan nagyon sokat számít, ha egy hozzáértő ember mesél a festményekről, azok hátteréről, a korról, amiben születtek és sok minden más érdekes dologról, ám azt az élményt sem szabad kihagyni, hogy az ember egyedül vagy csak a családjával saját kedve szerint elidőzik egy-egy olyan alkotás előtt, mely valahogy, valamiért elvarázsolja. És hát egy kis varázslat nélkül, akárhol is bukkanunk rá, a szombat sem igazi szombat 🙂