Művészettörténet 111 tanfolyam – jegyzetek (6)

Saylor.org Művészettörténet 111 online tanfolyam alapján készített és olvasmányaimmal kiegészített jegyzeteim.

Protoreneszánsz – Itália – (XIII. sz. második fele – XIV. század): Simone Martini és a Lorenzetti testvérek

Egy korábbi bejegyzésben megismerkedhettünk közelebbről Siena legnagyobb festőjének (Duccio) fő művével, a sienai katedrális számára festett Maestá oltárképpel. A katedrálisban viszont – összhangban a főoltárképpel – eredetileg a mellékkápolnák oltárait is jelentős művek díszítették (ezek ma már múzeumokban láthatók). A XIV. században ezen a helyen tömörültek a leghíresebb sienai művészek alkotásai: Simone Martini Angyali üdvözlete, Ambrogio Lorenzetti Bemutatás a templomban című festménye, Pietro Lorenzetti Szűz Mária születését ábrázoló oltárképe és – a négy közül talán a legkevésbé ismert – Bartolomeo Bulgarini Jézus születése című munkája.

Mind Simone Martini, mind a Lorenzetti testvérek Duccio tanítványai voltak, viszont Ambrogio és Pietro ismerték a firenzei Giotto munkáit is, és festményeiken az ő hatása is látható: Simone Martini még megtartja a gótikus művészetre jellemző vékony, hosszúkás testalkatú alakokat, és kevésbé törődik a térábrázolással, mint a másik két sienai festő, akinél sokkal masszívabb alakokat láthatunk, illetve különböző próbálkozásokat arra, hogy mélységgel rendelkező térbe helyezzék ezeket. Természetesen még nem beszélhetünk lineáris perspektíváról, de azért a padló vagy a mennyezet mintázatával, illetve az építészeti elemek egy bizonyos módon való megjelenítésével már elérnek egyfajta perspektivikus hatást.
Ambrogio Lorenzetti egyik legismertebb és leginnovatívabb munkája a Palazzo Publico egyik terméhez készített freskói, amelyek a jó és a rossz kormányzás hatásait hivatottak bemutatni. A freskók leginkább a különleges érzékkel megfestett tájképek és városképek miatt ismertek, hiszen ebből a korszakból nem maradtak fenn ekkora méretű ábrázolásai a falusi és városi élet mindennapjainak.

Ambrogio Lorenzetti: A jó kormányzás allegóriája (részlet),  1337-40, Palazzo Publico, Siena
Ambrogio Lorenzetti: A jó kormányzás allegóriája (részlet), 1337-40, Palazzo Publico, Siena

 

Művészettörténet 111 tanfolyam – jegyzetek (5)

Saylor.org Művészettörténet 111 online tanfolyam alapján készített és olvasmányaimmal kiegészített jegyzeteim.

Protoreneszánsz – Itália – (XIII. sz. második fele – XIV. század): Duccio művészete

Duccio Madonna és gyermeke című festménye olyan szempontból számít ritkaságnak, hogy a csupán tizenhárom fennmaradt Duccio alkotásból ez volt az egyetlen magántulajdonban levő festmény egészen 2004-ig. Sokáig egy orosz hercegi család és leszármazottjainak a vagyonát gyarapította, majd egy belga gyűjtőhöz került, és tőle vásárolta meg egy aukció során, egy akkora összegért, amit nem is mertek publikussá tenni, a new yorki Metropolitan Museum of Art.

Duccio: Madonna gyermekével, 1290-1300, Metropolitan Museum of Art, New York (fotó: MET)
Duccio: Madonna gyermekével, 1290-1300, Metropolitan Museum of Art, New York (fotó: MET)

A kisméretű festménynek kifejezetten lírai hangulata van, és egyfajta intimitást áraszt az anya és a gyermek között fennálló kapcsolat finom ábrázolásával, a kis Jézusnak azzal a gyermeki gesztusával, mellyel felemeli Szűz Mária fátylát. Ha megnézzük a korábban bemutatott festményeket, azokon még nem látható egy ilyenfajta kötelék a két szereplő között. Ezzel a képpel Duccio megtette az első lépést afelé, hogy a vallásos témájú alkotásokon egyre inkább emberi gesztusokat és érzelmeket kezdjenek a művészek bemutatni. A lírai hangulatot tovább fokozza, hogy egyfajta szomorúság árnyékolja be Szűz Mária tekintetét, mintegy megelőlegezve azt a pillanatot, amikor a fia halála után, majd ugyanígy fogja a karjaiban tartani.

Tovább>>>

Ismerjük meg a firenzei Rucellai családot!

Kevésbé ismertek, mint a híres-hírhedt Medici família, de a Rucellai család tagjai is fontos szereplői voltak a firenzei politikai életnek, és ők is pártfogolták a reneszánsz kori művészetet. A különböző generációkból származó családtagok több szállal is kötődtek a művészetekhez és a humanizmushoz. Ha valaki nem hajlandó több kötetnyi irodalmat elolvasni róluk, akkor itt van néhány tény, amit érdemes ismerni:

Firenzében ma is megtekinthető a palotájuk (Palazzo Rucellai), mely még mindig a család tulajdonában van, és ez bizony ritka dolog!
Palotájukat a híres Leon Battista Alberti tervezte. Leon Battista Alberti amolyan homo universalis volt a XV. századi Firenzében (humanista költő és író, művész, építész, nyelvész és filozófus). Erről szokás ismerni: ő dolgozta ki a lineáris perspektíva elméletéA festészetről című 1435-ben megjelent művében.
A palota homlokzatáról készült képeket szokták mutogatni művészettörténet tanoncoknak, mint a reneszánsz építészet egyik legelső és kimagasló példáját.

Palazzo Rucellai
Palazzo Rucellai

A palota megépítését Giovanni di Paolo Rucellai (1403–1481) rendelte meg. Szintén az ő támogatásával készült a firenzei Santa Maria Novella templom homlokzata, és az ő nevéhez köthető a családi sírbolt építtetése (S. Sepolchro) a firenzei San Pancrazio templomban található Rucellai kápolnában. Ezek is Alberti tervei alapján kerültek kivitelezésre.

Tovább>>>

Művészettörténet 111 tanfolyam – jegyzetek (4)

Saylor.org Művészettörténet 111 online tanfolyam alapján készített és olvasmányaimmal kiegészített jegyzeteim.

Protoreneszánsz – Itália – (XIII. sz. második fele – XIV. század): Duccio művészete

Duccio di Buoninsegna a művészettörténet szempontjából legfontosabb alkotása, a Maestá című oltárképe (1308 -1311), a sienai katedrális főoltárához készült. Sokan ezt tartják a XIV. század legjelentősebb alkotásának, mely elindította az itáliai festészetet a bizánci stílustól eltávolodó, és egy újfajta, realisztikusabb ábrázolásmód felé haladó úton. Az oltárkép egy poliptichon: az eleje a trónoló Szűzanyát ábrázolja, karjában a gyermek Jézussal szentek és angyalok körében, a predella jeleneteket tartalmaz az ő életéből, a hátulja pedig jeleneteket Jézus életéből. Sajnos, a XVIII. században részenként adták el a táblakép egyes darabjait, így a teljes alkotás csak a művészettörténészek rekonstrukciójából ismerhető meg; a hiányzó részek vagy a világ különböző közgyűjteményeiben találhatók szétszórva, vagy teljesen elvesztek.

Duccio: Maestá (eleje), 1308-1311,  Museo dell'Opera Metropolitana del Duomo, Siena
Duccio: Maestá (eleje), 1308-1311, Museo dell’Opera Metropolitana del Duomo, Siena

A Maestá elejére, a fő keretbe a festő sokkal nagyobb méretben festette meg Szűz Máriát, mint a körülötte látható alakokat, ezzel (is) hangsúlyozva jelentőségét. Szűz Mária különös fontossággal bírt ebben az időszakban a város számára, ugyanis pár évtizeddel korábban ért véget a háború Firenzével, és Siena polgárai úgy vélték, hogy győzelmüket maga Szűz Mária segítette elő; ezért is kérte fel a várost vezető tanács (Nove – Kilencek) Ducciot, hogy készítse el ezt az oltárképet. A festmény alján (a trón alsó szélén) látható felírat is ezt támasztja alá: “Istennek Szent Anyja, légy a béke forrása Siena számára és az élet forrása Duccio számára, aki téged így megfestett.” Ugyanakkor a festmény mintegy válasz volt a két városállam közötti művészi rivalizálásra is, hiszen Giotto, a nagy firenzei festő, ekkora már rég befejezte a Szűz Mária és Jézus életéről szóló freskó-ciklust a Scrovegni kápolnában; a sienaiak ezzel a táblaképpel bebizonyították, hogy ők is képesek a téma nagyívű és magas színvonalú feldolgozására.

Tovább>>>