Művészeti kódfejtés – Meghívó előadásra!

Kedves ARTmargók olvasók!

Szeretettel meghívlak Benneteket a “Művészeti kódfejtés – Szentek ábrázolása a reneszánsz festményeken” című előadásomra!

Miért jár Toulouse püspöke mezítláb, és mit keres az oroszlán a Szent Jeromost ábrázoló festményeken? Miről ismerjük fel Jóbot, és hogyan különböztették meg a festők Keresztelő Szent Jánost az azonos nevű Evangélistától? Kalandozzunk együtt a jelképek világában, és tanuljuk meg felismerni és értelmezni ezeket Raffaello és Botticelli festményeinek segítségével!

Az előadás helyszíne: Jókai Mór Művelődési Központ, Budaörs.
Az előadás időpontja: november 17., 18:00 óra
Előadó: Balázs Dóra, az ARTmargók blog szerkesztője
A belépés ingyenes

Ott találkozunk! 🙂

Dadázzunk, mert már nem sokáig lehet!

A Magyar Nemzeti Galéria Dada és szürrealizmus kiállítása hamarosan (október 5-én) véget ér, úgyhogy érdemes valamikor az elkövetkező időszakban sort keríteni rá, ha eddig kimaradt. Most még három napig félárú jegyre beváltható kuponokhoz lehet hozzájutni a Citybrands oldalán. Szeptember 25-én Gimesy Péter művészettörténész tárlatvezetést tart a kiállításon (időpont: 16:30; találkozási pont: C épület információs pultja), szeptember 28-án pedig a tárlathoz kapcsolódó ingyenes előadást ajánlom: Mona Lisa bajusza – Marchel Duchamp művészete; előadó: Sturcz János művészettörténész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanszékvezető docense (időpont: 16:00; helyszín: MNG B épület előadóterme).

Dada-rendezés-MNG-19

Hogy belerázódjunk a hangulatba, ajánlom a múzeum applikációját, aminek segítségével az okos (és immár művelt) telefonunkról bárhol és bármikor olvashatunk a kiállításon szereplő alkotásokról, és persze képeket is láthatunk. Akár digitális tárlatvezetőnek is használhatjuk, bár szerintem az  információs pultnál igényelhető audio-guide (800 Ft.) sokkal több tételt tartalmaz.

screen568x568 (1)

Én pedig a LETÖLTÉS menüpontban található, a Ludwig Múzeum egyik régebbi szabadegyetemi előadásának a hangfelvételével szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a téma körbejárása a teljesség felé tendáljon…: Avantgárd II: kubizmus, dadaizmus, futurizmus, szürrealizmus ( előadó: Káldi M. Katalin művészettörténész).

Kellemes és tartalmas dadázást kívánok! 🙂

Szőr-realizmus (előadás margók)

Kollázs jegyzetekből és személyes benyomásokból a Magyar Nemzeti Galéria Dalí, Magritte, Max Ernst – a szürrealizmus nagymesterei című szabadegyetemi előadásából.

Kezdjük ezzel: “itt az ősz, indul az iskola” – ez talán még nem sokkol senkit, és ehhez könnyen hozzá tudom fűzni a következő információt, miszerint a múzeumokban, galériákban és különböző kulturális intézményekben is mostanság kezdődnek a szabadegyetemi előadások. Az MNG-ben tegnap volt iskolakezdés, amit semmiképpen sem szerettem volna kihagyni. Így hát családostul felvonultunk a Várba, és másfél órán át “kulturálódtunk”.

Az előadást Kumin Mónika művészettörténész, a Dada és szürrelaizmus című kiállítás kurátora tartotta. A tematika a három, a címben is szereplő művész neve köré épült, tőlük láttuk a legtöbb alkotást, viszont az egész úgy volt megszerkesztve, hogy ennél egy sokkal tágabb kitekintést kapjunk a XX. század elején fortyogó szellemi életről, ami minden bizonnyal megkönnyíti a művek megértését és befogadását. Az előadást szépen keretbe foglalták a kor művészeinek portéiból készült képek: a nyitó dián Man Ray Szürrealista sakktábla című alkotását láthattuk, a végén pedig, mintegy válaszként, a La révolution surréaliste (A szürrealista forradalom) francia folyóirat utolsó számában megjelent képet, melynek közepén Magritte szójátékos festménye látható (A rejtett nő), körülötte pedig a párizsi mozgalom képviselői mind csukott szemmel – nyilván nem véletlenül, hiszen az egész szerkezet erős szimbolikával bír.

Man Ray: Szürrealista sakktábla (fotómontázs), 1934
Man Ray: Szürrealista sakktábla (fotómontázs), 1934

Balról jobbra és fentről lefelé haladva: Breton, Ernst, Dalí, Arp, Tanguy, Char, Crevel, Eluard, De Chirico, Giacometti, Tzara, Picasso, Magritte, Brauner, Peret, Rosey, Miro, Mesens, Hugnet és Man Ray.

La Révolution surréaliste No. 12, 1929, középen René Magritte: A rejtett nő
La Révolution surréaliste No. 12, 1929, középen René Magritte: A rejtett nő

Balról jobbra és fentről lefelé haladva: Maxime Alexandre, Louis Aragon, André Breton, Luis Bunuel, Jean Caupenne, Salvador Dalì, Paul Éluard, Max Ernst, Marcel Fourrier, Camille Goemans, René Magritte, Paul Nougé, Georges Sadoul, Yves Tanguy, André Thirion és Albert Valentin.

Tovább>>>

Művészettörténet tanfolyam – jegyzetek (8)

Saylor.org Művészettörténet online tanfolyam alapján készített és olvasmányaim által kiegészített jegyzeteim.

Vizuális eszközök és elvek a művészetben (IV. rész)

Az egyensúly elve:

“Az abszolút mozgás és az abszolút nyugalom az embert egyaránt közönyössé, fásulttá teszi; csak akkor élénkülünk fel, ha egyensúlyunkat felborulással fenyegeti valami, anélkül azonban, hogy valóban felborulna, vagy ha igen, azt azonnal helyre tudjuk állítani. … Érzékenységünk tehát csak akkor “működik”, ha valamilyen feszültség táplálja. A feszültség hozza létre azt a belső  tevékenységet, amelyet figyelemnek nevezünk.” (René Berger: A festészet felfedezése)

  • Alakokra és tömegekre használt kifejezés;
  • A kompozíció dinamikáját határozza meg;
  • Három fajtája lehet:
  • Szimmetria
    A szó a görög szümmetronból származik, jelentése arányos, harmonikus. A szimmetrikus kompozíció vizuálisan a legstabilabb. Az ilyen fajta kompozíció egyforma, vagy majdnem egyforma szerkezetet kíván a képsík középen átmetsző képzeletbeli függőleges, illetve vízszintes vonal mindkét oldalán. A természeténél fogva stabil szimmetria viszont nem zárja ki a mozgást. A szimmetrikus kompozíciókon általában van egy központi domináns elem, mely az alkotás fókuszpontját képezi.
Sano di Pietro: Az alázatosság Madonnája, 1490k., Brooklyn Museum, New York
Sano di Pietro: Az alázatosság Madonnája, 1490k., Brooklyn Museum, New York
  • Aszimmetria
    Vizuálisan az aszimmetrikus kompozíció instabil, elemei nem arányosak. Az egyensúlyvesztés, a veszély, a bizonytalanság nyugtalanító érzetét kelti, ugyanakkor ezáltal teszi dinamikussá a festmény szerkezetét.
    “A feszültség tehát kettős következménnyel jár: nemcsak tekintetünket, a művet is mozgásba hozza.” (René Berger: A festészet felfedezése)
Claude Monet: Csendélet almákkal és szőlővel, 1880, Art Institute of Chicago
Claude Monet: Csendélet almákkal és szőlővel, 1880, Art Institute of Chicago
  • Radiális (sugár irányú) egyensúly
    Az ilyenfajta kompozíció egy a szerkezet közepétől elinduló és kifelé irányuló mozgást feltételez, vagy ennek a fordítottját. Sokszor ez tulajdonképpen a szimmetria egyik fajtája.
Tibeti mandala, 1429-1446 k.
Tibeti mandala, 1429-1446 k.

 

Az ismétlés elve:

  • Egy kompozícióban akkor beszélünk ismétlésről, ha két vagy több hasonló elemet vagy formát használ az alkotó a szerkezet kialakításában;
  • Az ismételt elemek és formák szisztematikus elrendezéséből minták alakulnak ki;
  • A minták ritmust adnak a kompozíciónak, mely segít irányítani a néző tekintetét, és segít jobban kifejezésre juttatni a művész gondolatait, érzelmeit;
  • A ritmus a látványnak időbeli szervezettséget ad;
  • A ritmus nem csak a formákkal hozható létre, hanem más vizuális eszközökkel is: fény, szín vagy valőr;
    “Kétségtelen, hogy a ritmus – mozgás; van azonban egy olyan sajátossága, mely csak az övé, s amely az általános értelemben vett mozgástól megkülönbözteti; ez pedig a hangsúlyos és hangsúlytalan ütemrészek érzékelhetően egyenlő időközönkénti váltakozása. Tudatunk éppen a ritmus sajátos jellegét adó periodicitás, a mozgásoknak e szabályos váltakozása iránt olyan fogékony. ” (René Berger: A Festészet felfedezése)

A méret és az arány elve:

  • Egy forma nagyságát határozza meg más formákhoz viszonyítva;
    Tágabb értelemben az arány bizonyos részeknek egymás közti, valamint az egyes részeknek az egységhez való viszonyát jelenti, e fogalom tehát a tárgyak mennyiségi összefüggéseire vonatkozik, alapja a mérték.” (René Berger: A festészet felfedezése)
  • A skaláris (növekvő vagy csökkenő “sorozat”) kapcsolatot a formák között gyakran arra használják a festők a térábrázolásban, hogy a mélység és távolság érzetét keltsék;
  • Egy adott elemnek a mérete meghatározhatja az egész kompozíció súlypontját, fókuszát;
  • Az összefüggés számos megnyilvánulásai közül az arány a műben szereplő elemek méreteire vonatkozik;
  • Más képzőművészeti eszközökhöz hasonlóan, elsősorban az érdeklődés felkeltésére és  ébrentartására szolgál;
    “A festészet területén az arány egyaránt elősegíti a figuratív vagy nonfiguratív alakzatok plasztikai formákká való átalakulását. A formák pedig egyrészt emberalakokká, építészeti részletekké, vagy éppen intervallumokká válnak, másrészt – egyidejűleg – egy adott formátumon belül megvalósuló méretviszonyok kifejezőivé.” (René Berger: A festészet felfedezése)

A hangsúly elve:

  • A festmények általában rendelkeznek egy vizuálisan elsődleges fontosságúnak tekinthető résszel: erre esik a kép hangsúlya;
  • Ahogy a fentiekben láthattuk, a hangsúlyt az aránnyal/mérettel is el lehet érni;
  • A hangsúlyt úgy lehet még elérni, hogy a kép egy adott területét vagy elemét a festő elkülöníti a többitől valamilyen eszköz segítségével: az elhelyezésével, a színével, textúrájával, stb.;
  • A fő hangsúlyt a festményen kevésbé hangsúlyos területek vagy elemek támogatják, ilyen szempontból a kompozíció hierarchikusan épül fel;
  • A hangsúly sok esetben a festmény fő témájára esik.

Az idő és a mozgás elve:

  • Az előzőekben is láttuk, hogy a kétdimenziós képsíkon több fajta vizuális eszközzel is meg lehet jeleníteni: a méretek és arányok játékával, a tér perspektivikus ábrázolásával, illetve a középkorban és egy ideig a reneszánszban is előfordulnak olyan festmények, amelyeken ugyanaz az alak jelenik meg kétszer vagy többször különböző helyeken, így sugallva a nézőnek a mozgás érzetét.
Giovanni di Paolo: Keresztelő Szent János, 1454, National Gallery, London; fotó: NGL
Giovanni di Paolo: Keresztelő Szent János, 1454, National Gallery, London; fotó: NGL
  • A modern időkben, a kubizmus és rokon stílusai komoly szerepet játszottak a mozgás és idő ábrázolásában a statikus művészi alkotásokban, leginkább a kubizmus ama törekvésének köszönhetően, hogy egy adott tárgyat és a körülötte levő teret egyszerre több szemszögből jelenítse meg. Marcel Duchamp alábbi festményén, bár a figura absztrakt, mégis egy balról jobbra irányuló felismerhető mozgásban van.
Marcel Ducjamp: Lépcsőn lemenő akt (No. 2), 1912, Philadelphia Museum of Art
Marcel Ducjamp: Lépcsőn lemenő akt (No. 2), 1912, Philadelphia Museum of Art

“A festészetben – és általában a művészetben – megvalósuló mozgás tehát más minőségű, mint a valóságos: a kifejezés erejében nyilvánul meg… a mozgás éppoly lényeges a mű életre keltéséhez, mint a szerkezet: mindkettő az alkotás elengedhetetlen energiaforrása… A festészetben megvalósuló mozgás tehát sajátos természetű plasztikai eszközöknek és egymás közti viszonylataiknak függvénye.” (René Berger: A festészet felfedezése)