Robert Campin: Jézus és Szűz Mária

Robert Campin festménye – melyen könnyen beazonosíthatók a korai északi reneszánsz stílus jellegzetességei –  Jézus és Mária egyik legközvetlenebb ábrázolása ebből a korból.

Robert Campin: Jézus és Szűz Mária, 1430-35, Philadelphia Museum of Art
Robert Campin: Jézus és Szűz Mária, 1430-35, Philadelphia Museum of Art

A festő, akit Flémalle-i mester néven is ismernek, egy korábbi, bizánci vagy itáliai festményből merített ihletet ehhez a képhez. Ez az eredeti kép mára már elveszett, és csak annyit tudunk róla, hogy VI. Kelemen Pápa ajándékozta a leendő II. János francia királynak. Campin megtartotta saját alkotásán a sík, aranyozott hátteret, de az alakokat az északi festészetre jellemző realizmussal ábrázolta.

RC_01Ez a fajta háttér egy időtlen, szentséges térbe helyezi Jézust és Máriát, akik viszont éppen a már említett realizmus miatt nagyon is emberi módon jelennek meg a képen. Ebben az aprólékosan kidolgozott részletek játszanak fontos szerepet. Például, látjuk Mária nyakán az apró redőket, a kezén a körmöket precízen megfestett körömággyal, vagy Krisztus szakállában a szőrszálakat. Ugyanilyen részleteket fedezhetünk fel a glóriák díszítésében is, ahol minden egyes gyöngynek vagy drágakőnek van saját árnyéka.

Az egész festményt tulajdonképpen a közelségnek és a távolságnak ez a kettőssége jellemzi. Láttuk, hogy ami a teret illeti, ez egyfelől egy távoli, az ember számára elérhetetlen örökkévalóságot idéz. Másfelől viszont ott van Jézus keze, mely a keret peremén helyezkedik el, mintegy behatolva a (halandó) néző terébe. A portrészerű beállítás, illetve Jézus áldásra emelt keze a közvetlenség érzetét kelti, hiszen ez a gesztus egy spirituális kapocs, de mivel sem Jézus, sem Mária nem tekint egyenesen ránk, akik kapjuk az áldást, ez ismét a tőlünk való távolságot hangsúlyozza. Mária ebben a szerkezetben közvetítőként lép fel az emberiség és a fia között: ő imára kulcsolja kezét, ahogy a hívők teszik a szentképek előtt.

Még egy fontos részlet van a képen, amit mindenképpen érdemes figyelembe venni. Jézus medáljában egy ablak tükröződik, melynek belső kerete egyértelműen egy keresztet képez. Egyfelől megdöbbentő az a mesteri pontosság és részletgazdagság, ahogyan Campin megfesti ezt a miniatűrt (akár kép a képben is lehet), másfelől ebben is a szakrális és a profán tér dualitása fedezhető fel.

Robert_Campin

Ez a képi elem egyébként Robert Campin másik festményén is felbukkan sokkal nagyobb kidolgozottsággal, ugyanis ott már nem csak az ablak tükröződik, hanem még azok az épületek is, amelyek az ablakból láthatók!

Robert Campin: Werli oltárkép (részlet), 1438, Prado, Madrid
Robert Campin: Werli oltárkép (részlet), 1438, Prado, Madrid

Robert Campin az a festő, aki lezárja az internacionális gótika korszakát, és akit az XV. századi északi reneszánsz stílus elindítójának tekintenek.

Claus Sluter: Mózes kútja

A Dijon (Franciaország) mellett található Champmol rendházának egyik legfontosabb műalkotása a németalföldi Claus Sluter szobraival díszített kút. Ez a szoboregyüttes az egyik legkiválóbb példája a középkori és a reneszánsz művészet közötti átmenetnek.

A  karthauzi kolostort Merész Fülöp, burgundi herceg építtette (1377-től), és díszítésével a kor legjobb mestereit bízta meg, köztük Claus Slutert is, aki Claude de Werve-vel dolgozott együtt.

Champmoli kolostor

A kerengő közepén áll a kútház, melyben ma már csak a kút alsó része található. A fölső részen eredetileg egy hatalmas feszület emelkedett.

A kútház napjainkban

A kút hexagonális szerkezetű, és mindegyik oldalán egy-egy prófétát látunk: Mózes, Dávid, Jeremiás, Dániel, Zakariás, Ézsaiás. Az egész alakos portréfigurák a még középkori hagyomány szerinti fülkékben helyezkednek el, viszont már nem olvadnak bele teljesen ebbe a számukra precízen megszabott térbe, hanem kimozdulnak belőle, mintegy előtte helyezkednek el és élettel töltik meg, ami viszont már egy újfajta megközelítésre vall.

Claus Sluter: Mózes kútja (1395 -1405)

Az alakokat elválasztó oszlopok tetején angyalok helyezkednek el, és itt megfigyelhető egy másik nagyon fontos jele a középkori ábrázolástól való elmozdulásnak, ugyanis mind a prófétákat, mind az angyalokat más-más testtartással faragta meg Sluter, ezen kívül pedig a fájdalom és a gyász (ugyanis ez egy Kalvária-csoport) megannyi kifejezésével ruházta fel őket.

Claus Sluter: Mózes kútja - részlet

Ez a két jellegzetesség egyfelől drámai mozgalmasságot kölcsönöz a szoboregyüttesnek, másfelől pedig a  művész naturalisztikus megjelenítésre való erőfeszítését mutatja meg. Ez utóbbihoz az is hozzájárul, hogy bár bibliai alakokról van szó, mégis öltözetükben a korabeli udvari viseletet ismerhetjük fel.

Még egy érdekesség érdemes megemlíteni: egyes művészettörténészek Merész Fülöp arcvonásait vélik felfedezni Jeremiás próféta alakjában.

Balra: Jean Malouel - Merész fülöp portréja// Jobbra: Claus Sluter: Mózes kútja részlete Jeremiás prófétával