Művészettörténet 111 tanfolyam – jegyzetek (2)

Saylor.org Művészettörténet 111 online tanfolyam alapján készített és olvasmányaimmal kiegészített jegyzeteim.

Protoreneszánsz – Itália – (XIII. sz. második fele – XIV. század)

Az előzőekben láthattuk, hogyan kezdenek a szobrászatban a valószerű ábrázolás irányába elmozdulni a kor művészei. Ugyanez a folyamat ment végbe a festészet területén is, és szinte lépésről lépésről nyomon követhető az új művészeti elvek felfedezése, elsajátítása és elterjedése először Itáliában, majd az európai térség más régióiban is.

Nagyon fontos mindjárt az elején leszögezni, hogy amikor erről az átmeneti folyamatról beszélünk, mely átvezeti a középkort a reneszánszba, tévedés lenne “fejlődésről” beszélni. Ez a fogalom ugyanis azt feltételezi, hogy az előző korok alkotóiból hiányzott a tudás, a képesség és a tehetség, mely az olyan fajta ábrázoláshoz szükséges, mint amilyet majd a reneszánsz évszázadaiban látni fogunk. Valójában nem a tudás hiányzott, hanem szemléletbeli különbségről van szó: a középkori művésznek az a fontos, hogy a vallásos jelenet szellemiségét, erkölcsi mondanivalóját helyezze előtérbe, ezért minden más, ami erről elvonhatja a hívő figyelmét a háttérbe kerül. Például ezért stilizáltak az emberi alakok, és néhány szimbólum jelzi, hogy kiről van szó (Krisztus, egy bizonyos szent, stb.), de ezen túl nem az ő személye, főleg nem az emberi vagy akár isteni mivolta a lényeges, hanem az, ami vele történik, amit ő cselekszik, és ami tanulsággal szolgálhat annak, aki nézi, illetve ami hozzájárulhat a vallásos érzelmek és gondolatok elmélyítéséhez.
Az itt tárgyalt protoreneszánsz évtizedeiben, amikor még mindig az egyház a szobrok, freskók és táblaképek fő megrendelője, és még mindig a vallás a művészet fő témája, a célkitűzés is változatlan: közelebb hozni az emberekhez a művészet eszközeivel a Szentírást és annak tanait. Viszont megváltozik (a humanizmus hatására) a szemlélet: a művészek azért folyamodnak új technikákhoz és új megközelítésekhez, amelyek másfajta ábrázolásmódot eredményeznek, mint azelőtt, mert úgy gondolják, így könnyebben tudják elérni a fent említett célkitűzést.
A reneszánsz lesz az a kor, amikor egyfelől elkezdenek megjelenni nagy számban a magánszemélyek, mint a művészeti alkotások megrendelői, és ennek következtében a témák is változatosabbak és már nem kizárólag a keresztény kultúrkörhöz kapcsolódnak; másfelől a tudományos és földrajzi felfedezéseknek köszönhetően, és a humanizmus immár egyértelmű szellemi térhódításával, az alkotók egyre nagyobb figyelmet fordítanak az emberi lét és annak minden megnyilvánulásának az ábrázolására, ami természetes módon magával vonja a környezetábrázolásban (tájképek, városképek, belső terek) bekövetkezett változásokat is.

Tovább>>>

Művészettörténet 111 tanfolyam – jegyzetek (1)

Saylor.org Művészettörténet 111 online tanfolyam alapján készített és olvasmányaimmal kiegészített jegyzeteim.

Protoreneszánsz – Itália – (XIII. sz. második fele – XIV. század)

Protoreneszánsznak nevezzük azt a korszakot, mely közvetlenül megelőzi a reneszánszt. Ez egy átmeneti időszak, és éppen ezért az ekkor keletkezett művészeti alkotásokban megtalálhatók a késő középkorra jellemző stílusjegyek, de ugyanakkor már azok a törekvések is felfedezhetők, amelyek a reneszánsz művészet kiindulópontját képezik.
Ilyen például a klasszikus művészet tanulmányozása és annak formai és tartalmi elemeinek a felhasználása, illetve a humanizmus hatására az emberre és annak földi életére áthelyezett hangsúly. Ezt az is mutatja, hogy  az alkotók nagyobb figyelmet fordítanak a természetre, és elkezdenek arra törekedni, hogy az ember-, és térábrázolás minél élethűbb legyen. Első lépésként a fényviszonyok újfajta kezelésével, illetve az alakok tömegének naturalisztikus megjelenítésével próbálják ezt elérni. Ennek egyik nagy úttörője Giotto di Bondone, aki a XIII.-XIV. századok fordulóján alkotott.
Viszont mielőtt róla és a kor többi festőjéről beszélnénk, mindenképpen meg kell említenünk két szobrászt, akinek a munkáiban egyértelműen tetten érhető az eltávolodás a középkori hagyományoktól és a klasszikus művészet felé való közeledés.

Tovább>>>