Festményeink: Varázsló kertje (Gulácsy Lajos, 1906-1907)

GITTEGYLET

Lépjünk közelebb Gulácsy Lajos a Varázsló kertje című festményhez! Mit rejt és mit mutat meg ez a varázslatos kép, milyen hatásokat fedezhetünk fel rajta és hogy jön ide Csáth Géza?


„De én csak félig álmodva éltem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli.” (Gulácsy Lajos)

Gulácsy Lajos: Önarckép, 1904 Gulácsy Lajos: Önarckép, 1904

Gulácsy Lajos a századforduló egyik különös – a személyiségét körüllengő titokzatosság miatt akár különcnek is mondható – alakja. Európai viszonylatban a „nagy magányosok” közé szoktak sorolni, és művészsorsa valamint munkásságának egyedisége gyakran ugyanabban kontextusban kerül említésre, mint Gustave Moreau vagy Odillon Redon szimbolista festők neve.  Ugyanakkor Gulácsy nem tartozott semmilyen iskolához vagy művészi csoporthoz, sajátos stílusa pedig nem követte kizárólagos módon egyik korabeli irányzatot sem.

A festő szoros kapcsolatban állt az itthoni írói körökkel, és alkotásaiban is felfedezhető az irodalmi ihletettség, hiszen nem egy ezek közül idézi például Baudelaire verssorainak…

View original post 561 további szó

Festményeink: Tengerihántás (Hollósy Simon, 1885)

GITTEGYLET

„Friss, mint Petőfi bordalának jóízű ritmusa.”
(Németh Lajos)

Hollósy Simon festőnk hírnevét a 19. század egyik fő képzőművészeti központjában, Münchenben, az 1885-ben készült Tengerihántás című olajfestménye alapozta meg. A magyar naturalizmus és realizmus egyik legjelentősebb képviselőjének – aki egyben a nagybányai művésztelep alapítója is – ez az első érett munkája.

Hollósy Simon: Tengerihántás, 1885, Magyar Nemzeti Galéria Hollósy Simon: Tengerihántás, 1885, Magyar Nemzeti Galéria

„A Tengerihántás… a 80-as évek közepén nagyon modern kép volt Münchenben” – írja Réti István (Hollósy tanítványa) a nagybányai művésztelepről készült monográfiájában. Modernizmusa abban a korban egyfelől a népi zsánerkép újfajta, életszeretettel és nosztalgiával telített megfogalmazásában rejlik, másfelől pedig magának a témának (incselkedő fiatalok szerelmi enyelgése) az új és az kortársaktól eltérő megjelenítésében. Például Aggházy GyulaNo ne izéljen! című alkotásán a szereplők mintha egy színpadi jelenetet adnának elő, mozdulataik, de talán még arckifejezésük is keresett, színészi. Ehhez képest Hollósy alakjai természetessége már sokkal meggyőzőbb.

Aggházy Gyula: No ne izéljen!, 1886 Aggházy Gyula: No ne izéljen!, 1886

Hollósy…

View original post 426 további szó

Festményeink: Lányok bál után (Borsos József, 1850)

GITTEGYLET

A “Lányok bál után”Borsos Józsefegyik legismertebb festménye, mely azért is érdemel különös figyelmet, mert egyes elemeiben felfedezhetjük Borsos munkásságának főbb jellemzőit. A festmény a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításában szerepel, így bármikor megtekinthető.

BorsosA festőről
Borsos József a 19. században rendkívül kedvelt polgári, illetve arisztokrata életkép műfajának az egyik kiemelkedő képviselője volt. Bécsben tanult festészetet, és mind az osztrák, mind az itthoni arisztokrácia köreiben igen nagy népszerűségnek örvendett. Élete utolsó évtizedeiben felhagyott a festészettel, és fotográfusként szerzett magának hírnevet. Hogy mennyire fontos a fotográfia terén végzett munkássága is, mi sem bizonyítja jobban, mint a 2009-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendezett kiállítás címe: “Borsos József festő és fotográfus”.
Festői stílusát tekintve a szakirodalom a biedermeierhezsorolja, illetve ezen belül a neorokokóirányzathoz. A biedermeier korszak pikáns témákat megjelenítő ábrázolásai a 18. századi francia zsánerképeket vagy frivol nyomatokat idézték (a korabeli kultúrában ugyanis a rokokó szoros kapcsolatban állt a…

View original post 589 további szó

Adalékok az igéző természethez – Széljegyzetek egy kiállításhoz

GITTEGYLET

5531095115_fdf617191c_bElég egyetlen állítást igaznak tartani a kínai festészetről, hogy belássuk: egy nagyszabású, lökdösődő embertömeget korlátozott helyre bezsúfoló időszaki kiállítás csak felületes benyomást adhat arról, amit bemutat. Esetemben ezt az állítást Gombrich fogalmazta meg: „A kínai festészet a meditáció egyik eszköze”. Az is igaz, hogy mi, európaiak valószínűleg ezt akkor sem tudnánk megtapasztalni, ha órákig lehetnénk teljesen egyedül a Magyar Nemzeti Galéria termeiben, ahol mostanság tekinthető meg a Qi Baishi tárlat. A művészről és a kiállításról az MNG ismertetőjét érdemes elolvasni, én az alábbiakban csupán néhány támpontot szeretnék adni, mely talán segíthet, ha megtapasztalni nem is, de legalább valójában megérteni Gombrich szavait, és így a kiállítás megtekintésének élményét is egy másik szintre helyezni.

Elsősorban érdemes ismernünk az eltérő világnézetből adódó lényegi különbségeket a nyugati és a kínai festészet között. Kínában az ötezer éves múltra visszatekintő festészet fejlődésében sokkal hosszabb ideig volt fontos tényező a vallás (buddhizmus). Továbbá a…

View original post 538 további szó

Költő, hadvezér, államférfi Zrínyi Miklós – kiállítás beszámoló

AMagyar Nemzeti Galériában két hete nyílt meg a Zrínyi emlékkiállítás. Ismertetőt a kiállításról, nyers tényeket arról, hogy mit és hogyan mutatnak be számtalan helyen olvashatunk, kezdve az MNG honlapjával, úgyhogy talán felesleges egy huszonharmadik hasonlót írni, ezért csupán néhány érdekességre szeretném felhívni a figyelmet.

Az első, ami azonnal szembetűnő, hogy az időszaki tárlat nem túl nagy léptékű, mármint ami a neki szánt teret illeti. Ez pedig kifejezetten előnyére válik: nyugodtabban és lassabban lehet ide-oda sétálgatni a kiállított tárgyak és alkotások között, mert valahogy eltűnik az a kényszer, hogy “haladni” kell (hiszen még jó sok minden van hátra). Pedig, ahogy az ismertetőkből is kiderül, kifejezetten sokoldalú megközelítésről van szó, ami azt jelenti, hogy van bőven mit nézegetni, olvasgatni, megcsodálni. A kurátoroknak köszönhetően ezt sikerült kellemes, inkább egy könyvtár, mint egy múzeum termének hangulatát idéző térben elrendezni.

A korabeli metszetek száma, főleg azoké, amelyeken Zrínyi különböző ábrázolásai jelennek meg, igazán meghökkentő. Valahogy nem gondolná az ember, hogy abban az időben és a világnak ezen a részén a kor hírességeiről készült metszetek, és egyáltalán a metszet mint médium ennyire elterjedt lett volna. Úgy tűnik, mindenki akart magának egy Zrínyi képet otthonra… Természetesen vannak köztük jobbak és rosszabbak, de éppen ez a lényeg: nemcsak azokat akarták elénk tárni a kiállítás rendezői, amelyek egyértelmű művészi értékkel bírnak, hanem magát a jelenséget szerették volna bemutatni.

Tovább>>>