Claus Sluter: Mózes kútja

A Dijon (Franciaország) mellett található Champmol rendházának egyik legfontosabb műalkotása a németalföldi Claus Sluter szobraival díszített kút. Ez a szoboregyüttes az egyik legkiválóbb példája a középkori és a reneszánsz művészet közötti átmenetnek.

A  karthauzi kolostort Merész Fülöp, burgundi herceg építtette (1377-től), és díszítésével a kor legjobb mestereit bízta meg, köztük Claus Slutert is, aki Claude de Werve-vel dolgozott együtt.

Champmoli kolostor

A kerengő közepén áll a kútház, melyben ma már csak a kút alsó része található. A fölső részen eredetileg egy hatalmas feszület emelkedett.

A kútház napjainkban

A kút hexagonális szerkezetű, és mindegyik oldalán egy-egy prófétát látunk: Mózes, Dávid, Jeremiás, Dániel, Zakariás, Ézsaiás. Az egész alakos portréfigurák a még középkori hagyomány szerinti fülkékben helyezkednek el, viszont már nem olvadnak bele teljesen ebbe a számukra precízen megszabott térbe, hanem kimozdulnak belőle, mintegy előtte helyezkednek el és élettel töltik meg, ami viszont már egy újfajta megközelítésre vall.

Claus Sluter: Mózes kútja (1395 -1405)

Az alakokat elválasztó oszlopok tetején angyalok helyezkednek el, és itt megfigyelhető egy másik nagyon fontos jele a középkori ábrázolástól való elmozdulásnak, ugyanis mind a prófétákat, mind az angyalokat más-más testtartással faragta meg Sluter, ezen kívül pedig a fájdalom és a gyász (ugyanis ez egy Kalvária-csoport) megannyi kifejezésével ruházta fel őket.

Claus Sluter: Mózes kútja - részlet

Ez a két jellegzetesség egyfelől drámai mozgalmasságot kölcsönöz a szoboregyüttesnek, másfelől pedig a  művész naturalisztikus megjelenítésre való erőfeszítését mutatja meg. Ez utóbbihoz az is hozzájárul, hogy bár bibliai alakokról van szó, mégis öltözetükben a korabeli udvari viseletet ismerhetjük fel.

Még egy érdekesség érdemes megemlíteni: egyes művészettörténészek Merész Fülöp arcvonásait vélik felfedezni Jeremiás próféta alakjában.

Balra: Jean Malouel - Merész fülöp portréja// Jobbra: Claus Sluter: Mózes kútja részlete Jeremiás prófétával

Tetten értem Botticellit!

Az egyik budai bevásárlóközpontban lézengve shoppingolásból kifolyólag az ember (lánya) egyszer csak felfigyel egy bizonyos kirakatra. Nem azért, mert ott az álom kapucnis télikabát, hanem mert furcsa szarvasfejű bábuk mögött ott látható Botticelli Vénusz születéséből egy részlet. Muszáj megállni: mit keres Botticelli egy ruha- és cipőbolt kirakatában, és vajon mi lehet az összefüggés a híres alkotás, az állatfejek és a bakancsok között? Egy ilyen rejtély mellett nem lehet csak úgy elmenni.

Kirakat_01

Hazaérve az ember (lánya) felkúszik a netre, rákeres mindenre, ami csak kapcsolatba hozható a bolttal, és íme rejtély  legalább félig megoldva.  A cég weboldalán a következő olvasható: „Célunk, hogy összekössük a művészetet a divattal, a művészeket a hétköznapi emberekkel.” A márka designereinek egyik fő elve, hogy az általuk tervezett hétköznapi dolgok (ez esetben ruhák) „figyelem felkeltőek” legyenek, termékeik pedig azt a közönséget célozzák meg, amelyik tud azonosulni ezzel a kreatív vonallal. A kirakatban nem, de a weboldalon láttam pólókat, amelyeken Botticelli festményének egyes részletei jelennek meg, de például Szinyei Merse Pál Lila ruhás nője is hordható atlétaszerű felsőként. Eldöntendő, hogy a művészetet valóban szerető és tisztelő ember (lánya) felvesz-e valaha is egy Szinyei reprót ruhaként…

Ugyanakkor a boltnál a Botticelli plakáton kívül abszolúte semmi más nem utal a művészetre. Ezért még mindig nem értem azt a koncepciót, ami egy kirakatba hozza a reneszánsz festőt, az agancsos figurákkal és a sima, egyszínű bakancsokkal… Talán több reklámot kellene néznem a tévében, és kevesebb kiállítást  😉

Festményeink: Varázsló kertje (Gulácsy Lajos, 1906-1907)

GITTEGYLET

Lépjünk közelebb Gulácsy Lajos a Varázsló kertje című festményhez! Mit rejt és mit mutat meg ez a varázslatos kép, milyen hatásokat fedezhetünk fel rajta és hogy jön ide Csáth Géza?


„De én csak félig álmodva éltem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli.” (Gulácsy Lajos)

Gulácsy Lajos: Önarckép, 1904 Gulácsy Lajos: Önarckép, 1904

Gulácsy Lajos a századforduló egyik különös – a személyiségét körüllengő titokzatosság miatt akár különcnek is mondható – alakja. Európai viszonylatban a „nagy magányosok” közé szoktak sorolni, és művészsorsa valamint munkásságának egyedisége gyakran ugyanabban kontextusban kerül említésre, mint Gustave Moreau vagy Odillon Redon szimbolista festők neve.  Ugyanakkor Gulácsy nem tartozott semmilyen iskolához vagy művészi csoporthoz, sajátos stílusa pedig nem követte kizárólagos módon egyik korabeli irányzatot sem.

A festő szoros kapcsolatban állt az itthoni írói körökkel, és alkotásaiban is felfedezhető az irodalmi ihletettség, hiszen nem egy ezek közül idézi például Baudelaire verssorainak…

View original post 561 további szó

Dávid kalapban

Donatello (15. századi firenzei szobrász) Dávid szobra, lássuk be, megtévesztő a mai néző számára. Őszintén: ha nem tudnánk, hogy ez a reneszánsz egyik jelentős alkotása, és azt sem, kit ábrázol, akkor első látásra nem azt gondolnánk (és most mindenki a fejét nézze, mondom: a fejét!), hogy ez egy hosszú hajú, szép kalapot viselő lány? Na ugye! Aztán persze, ahogy lefelé kalandozik a tekintetünk, már konstatáljuk, hogy tulajdonképpen férfi áll előttünk, és már azt is kezdjük sejteni, hogy valami harcosféle, hiszen ott a kard a kezében és ugyan csupasz a teste, de azért a lábszárvédőt felvette.

Nos, nyilván valami több lehet ebben az alkotásban. Ha most már elővesszük azt az információt, hogy a szobor Dávid királyt ábrázolja, akkor szépen helyére kerülnek a részletek is: a kalapot babérkoszorú díszíti, ami a győztesek jelképe (és Dávid éppen legyőzte Góliátot, hiszen ott áll a fején), a kard és lábszárvédő pedig valóban a harcos férfi szimbólumaként jelenik meg, a hatalomra és az érőre utalva.

Ez a szobor több szempontból is fontos a művészettörténet számára, de témánkat tekintve, most csak az az érdekes, hogy a tanult emberek akkor szoktak leginkább vele előhozakodni, amikor az emberi test felépítésének reneszánsz kori tanulmányozásáról esik szó. Érdemes ugyanis megfigyelni, mennyi gondot fordított a szobrász egyes testrészek pontos megformálására, az izmok és a csontozat megjelenítésére. A példából kiindulva nyugodtan általánosíthatunk és megjegyezhetjük: minden reneszánsz kori művész számára fontos volt az emberi test minél naturalisztikusabb ábrázolása. Hogy miért vacakoltak ezzel ennyit? Nos, egyfelől felvették a klasszikus görög művészet fonalát, ugyanis az ókorban is nagy gondot fordítottak az anatómiai részletek hű megjelenítésére. Másfelől épp zajlott ez a humanizmus dolog, ami előtérbe helyezett mindent, ami az egyénnel és az ember földi létével volt kapcsolatos. Ugyanakkor a vallás is belenyugodott abba, hogy nem bűn a pőreség a művészetben. Ha az embert Isten teremtette, akkor lám, mily csudiszép, arányos és tökéletes a teremtmény (persze, eme nézeteit az Egyház majd revideálni fogja az ellenreformáció során, de ott még nem tartunk, nyugi).

Donatello: Dávid
Donatello: Dávid

– Tovább>

Rembrandt és köre – előadás jegyzetek (2)

A Rembrandt és köre előadás során és az olvasmányaim alapján készített jegyzeteim.

Németalföldi festészet

ustus van GentJ után Jan Metsys (Massys) alkotásaival folytattuk kalandozásunkat a németalföldi festészetben. Azért éppen vele, mert ő is azok közé tartozik, akiknél tetten érhető az itáliai festészet hatása az északi művészetre, talán sokkal inkább, mint Justus van Gent esetében.

Dr. Aradi Nóra a következőket írja róla: “Eretnekséggel vádolták, ezért 1544-ben menekülnie kellett. Annak, hogy hosszú éveket töltött Franciaországban, majd Itáliában, messzemenő következménye lett hazája művészetére, mert hazatérése utána (1558) meghonosította az akkoriban Itáliában és Franciaországban uralkodó manierista ízlést. Jan Metsys számos, ferde vágású szeme és rejtelmes mosolya miatt különleges arckifejezésű ruhátlan nőalakot festett, amelyek a fontainbleau-i iskolához nagyon közel álló érzékiséget mutatnak. Ilyen például két Flóra-alakja…” (Aradi Nóra szerk. – Az érett reneszánsz)

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Tovább>>>