gyan nem volt lehetőségem azonnal megírni az élménybeszámolót, de semmiképpen sem hagynám ki, mert sok érdekes dolgot láttam és jegyeztem fel magamnak. Nem fogok mindenre most kitérni, csak arra, ami a képzőművészettel kapcsolatos.
Elsősorban jó sokáig lecövekeltem a Typotex Kiadó standjánál. A Képfilozófiák sorozatuknak minden olyan kötetét, ami még nincs meg, jól átforgattam. Nincs köztük egy sem, amire nyugodt szívvel azt mondhatom, hogy nem érdekel, úgyhogy – bár ott helyben nem vásároltam meg egyiket sem – felállítottam a “beszerzési sorrendet”. Általában figyelemmel kísérem, hogy éppen milyen újdonság jelenik meg a sorozatban, de valahogy az utóbbi időben ez kimaradt, ezért a Könyvfesztivál egy nagyon jó alkalom volt ezt pótolni. Ezekből egy kis ízelítő:
Fülszöveg: Kommunikációnkat alapvetően a vizualitás jellemzi: szüntelenül képeket nézünk, készítünk, cserélünk. A ránk szakadó képözönben a helyes értelmezés éppoly elengedhetetlen, mint az írott szöveg esetében. Azt hisszük, hogy kedvünk szerint, szabadon mozgunk a képek világában, valójában a félreértésig leegyszerűsített, többnyire a média által uniformizált sémákat követünk, mi több, a kvalitásos képi beszéd vonatkozásában a vizuális analfabetizmus határát súroljuk. A hibás értelmezések egyik oka az iskolai oktatásban domináló narratív képelemzési módszer. Bodó Mihály könyve amellett érvel, hogy a képelemzések helyett jóval eredményesebb az alkotói üzenetek olyan megközelítése, melynél a festményeket és a fényképeket az „absztrakt felépítések” és a figurális jelentések kiolvasásához szükséges „játékszabályok” együtteseként fogjuk fel, egyfajta vizuális nyelvjátékként (Wittgenstein). Ebben a felfogásban az absztrakt elemek (foltok, vonalak, színek és tónusok) alkotta kompozíciók nem a figurális tartalmak formai elemei, hanem maguk is szellemi tartalmak. Bodó Mihály új megvilágításba helyezi a reneszánsz festészet fejlődéstörténetét, miközben a korabeli festői gyakorlat sajátos gondolkodásmódját is közelebb hozza az olvasóhoz. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a reneszánsz festőműhelyekben kidolgozott absztrakt-figurális összefüggések ma is szerves részét képezi a festészetnek, fényképezésnek, filmezésnek. A festészet mint nyelvjáték mindazok számára ajánlott, akik érintettek korunk vizuális kultúrájának alakításában (képzőművészek, fotográfusok, filmesek, számítógépes grafikusok, médiaszakemberek) és értelmezésében (képzőművészeteket kedvelők, műgyűjtők, pszichológusok, művészettörténészek, filozófusok).
(A borítóra kattintva elérhetők a recenziók és egy részlet a könyvből a kiadó honlapján)
artmargok.wordpress.com 