Ógata Kórin: Jacuhasi (Nyolpallós híd)

A középkorban a Mikawában lévő Jacuhasi nevű hely nevezetes volt íriszeiről. Jacuhasi kapcsolatba hozható a híres 10. századi klasszikus irodalmi művel, az Isze regényével, ahol arról olvashatunk, hogy “a folyó nyolc részre ágazott, mint a pók lábai”, mindegyik ágán átívelt egy híd, és a mocsaras területen bőven burjánzott az írisz, azaz a nőszirom.

Ógata Kórin: Jacuhasi (bal oldali paraván), 1711-1714 körül, The Metropolitan Museum of Art, New York

Isze regényének kilencedik fejezete elmeséli, amint a történet hőse, a költő Ariwara no Narihira (825-880) távol otthonától áthalad a jacuhasi helyszínen. Csodálja az íriszeket, ám szíve mégis hazahúzza – és egy verset farag. Az íriszek és Jacuhasi együttesen elvont költői képet alkotnak, miközben Narihira kifejezi vágyakozását otthon maradt kedvese után. Amikor a két paraván párként van felállítva a híd a kompzíció középpontját alkotja.

Jacuhasi nyolc hídját jelképezi a cikkcakk formájú híd, amely átlósan fut végig az előtértől a paraván jobb sarka felé. Szándékosan lekicsinyített arányokkal, a magányt szimbolizáló keskeny, kopottt fapallóként jelenik meg, éles elentétet képezve az íriszek buja érzékiségével. Az alkotáson egyértelműen kifejeződik Kórin együttérzése Narihirával: a virágok sokaságán átívelő magányos híd a végtelenbe visz.

Ógata Kórin: Jacuhasi (jobb oldali paraván), 1711-1714 körül, The Metropolitan Museum of Art, New York

A paravánok jól mutatják Kórin kompozíciós érzéket, amely megnyilványul mind a mintákkal ellátott felület és az üres tér, mind az érzéki virágok és a híd mértani formája közötti ellentétben. A híd átlósan fut végig a képen geometrikus mintát képezve, és az íriszek függöleges vonalaival zenei ritmust teremt. A művész különféle festőtechnikákkal hozta létre a képet jellemző vizuális gazdagságot és realizmust. A virágokat körvonalakon belüli tiszta színfoltokkal ábrázolta. A térbeliséget csak a tónusok megváltoztatásával és a helyi felületek részletezésével fejezte ki.

A híd anyagának érzékeltetésére a tarasikomi technikát alkalmazta, ahogy egy hígított színt kevert el az alapszínnel, hogy érzékeltesse a víz spontán nyomait.

Kórin az íriszeket és a hidat a természetes háttérből kiszakítva ábrázolta. így azok –  a nó színházhoz hasonlóan – olyanok akár egy költői érzület kifejezői. A kompozíció absztrakt szimbolizmusával ellentétben a művész a témát nagy valósághűséggel adja vissza. Ez jól látható a kopottas, régi híd megfestésénél.


Forrás:
Szató Tomokó: A japán művészet

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s