Olyan, mintha egy esőtől nedves napon bepillantanánk a földbe. A növényeket most nem csak fejlődésnek annak az előrehaladott stádiumában látjuk, amikor a talajból kibukkannak, hanem még bezárkózva, alvás közben, vagy az ébredés első pillanatában, amint a csírák lomhán kinyúlnak és halkan tapogatják a fény felé vezető utat. A kezdet uralkodik ezen a képen. […] Az élet finom ornamentikája tárul fel előttünk.
Forrás:
Heinrich Lützeler “Absztrakt festészet – Jelentősége és határai”
artmargok.wordpress.com 