Sandro Botticelli: Primavera – Láng György elemzése

Láng György Primavera című könyvében több oldalon át ír a címadó festményről. Nemcsak egy nagyon részletes és alapos elemzést olvashatunk tőle, hanem a festmény korabeli megítélést is megismerhetjük.

Sandro Botticelli: Primavera, 1492, Uffizi, Firenze
Sandro Botticelli: Primavera, 1492, Uffizi, Firenze

A szerző elsősorban a kompozícióval foglalkozik. Mindjárt az elején megtudhatjuk, hogy ez egy úgynevezett “szellős” kompozíció, aminek – a “szoros” formulával ellentétben – az a művészi követelménye, hogy az alakok mind más és más pózban legyenek, ugyanis, ha csak két alak ugyanúgy jelenik meg, az már egyhangúvá teszi a művet. Egy másik követelmény, hogy az alakok eltérő fejmagasságban legyenek a horizontvonalhoz viszonyítva. “És valóban, ami egyik legfeltűnőbb jellegzetessége a Primaverának, az, hogy a különböző magasságban tartott fejek és kezek összekötése izgatott és élénk hullámvonalat ír le.” Végezetül pedig az is lényeges, hogy a figurák közötti távolság egyenlőtlen legyen – a Primavera csoportjait megfigyelve észrevehetjük, hogy a művész ennek is eleget tett.
A háttér a következő eleme a festménynek, amit érdemes közelebbről szemügyre venni. Nincs igazán távlat a képen, sem perspektíva. A magyarázat Láng György szerint abban áll, hogy Botticelli pontosan tudatában volt annak, hogy a tekintetet magához vonzó távlat elvonná a figyelmet az alakok eleven, lendületes mozgásáról. “Mint egy hímzett függöny, olyan sima és közeli háttér kívánkozott ide, a figurák élénk hangsúlya miatt.” Így a narancsfák sötét tónusával a festő egysíkú díszlet hatását keltő hátteret hozott létre.

A kompozíció nem teljesen szimmetrikus – nem az átlagos tengelyszerkesztéssel van itt dolgunk. Vénusz ugyan tengelyfigura szerepét tölti be, mégis egy kicsit jobbra helyezkedik el a kép mértani közepétől. A reneszánsz művészek által oly kedvelt háromszög szerkesztés sem jelenik meg igazán a festményen, ez mégsem hiányzik a kompozíció egyensúlyából.
Én azért vélek felfedezni nem is egy olyan alakzatot, mely megfelel a háromszög/piramis felépítésnek…

Sandro Botticelli: Primavera, 1492, Uffizi, Firenze

Az egyes alakok megjelenítésére külön-külön kitér a szerző.

venusz

Vénusz, a fő figura, Clarice Orsini (Lorenzo Medici felesége) arcvonásait tükrözi: “…dús életöröm, hátsó gondolatokat rejtegető mosoly ömlik el rajta, túlcsorduló derű, dévajság, kedvesség, az élet vidám szeretete.” Láng György külön kiemeli a kecses, könnyed kézmozdulatot, és a kontrasztot a testét beborító finom szövetekben.
A következő alak a Vénusztól jobbra látható Flóra, a tavasz és a virágok istennője. Érdekes módon a szerző azt írja, hogy ez a figura “Hora, a tavaszistennő”. Igaz, hogy a hórák a természet és a társadalom rendjének az istennői, az évszakok megszemélyesítői a görög mitológiában, de mindegyiknek saját neve van: Diké, Eiriné és Eunómia; Hora nem egy név, hanem ezeknek az istennőknek a gyűjtőfogalma. Továbbá minden más forrás Flóraként említi a Vénusz jobbján látható istennőt.

Botticelli: Primavera - részlet: Flóra
Mindenesetre róla is nagyon részletes és szép leírást kapunk: “A virágokat csak jelképesen szórja, valójában a szépséget, illatot, tavaszi mámort és boldogságot árasztja a földre a virágok képében, és a gyönyör bő forrását személyesíti meg. Elragadó arcán a mosoly élveteg, izgalmas, ingerlő és gyújtó, még több melegséget és fizikailag felismerhető életszeretet sugároz, mint Vénusz hátsó gondolatokat rejtő, sejtelmes mosolya.”

A legáltalánosabban elfogadott interpretációk szerint a kép jobb oldalán Zephyr (a szél istene) és Chloris nimfa látható. A legenda úgy meséli, hogy Zephyr elrabolja Chlorist, akit később Flórává változtat. Ezt az átváltozást sugallja finoman Botticelli a nimfa szájában látható kis ágacskával, mely mintegy folytatódik Flóra ruhájának mintáján. Láng György itt is eltér a megszokott olvasattól, és azt írja, hogy Zephyr Flórát üldözi (Chloris neve fel sem merül), az ágat pedig nem az átváltozás szimbólumaként értelmezi, hanem egyszerűen ezt írja: “Flóra arca előtt egy-két kis pajkos falevél egy keveset eltakar vonásaiból; édes és érdekes valósághatás.”

Botticelli: Primavera - részlet: gráciák

A festmény bal oldalán a három grácia táncoló csoportja felel meg a jobb oldalon látható hármas együttesnek (Zefír, Chloris, Flóra): “A három grácia megint egy olyan önálló csoport, hogy külön kompozícióban, egymagában is zárt egészet nyújtana, s a teljes műtől függetlenül is tökéletesen megállná a helyét egészen csodálatos, utolérhetetlen művészi magaslaton.” A szerző kiemeli a nagyszerű vonalvezetés “meseszerű mozgalmasságát”, a táncmozdulatok könnyedségét, mely azt az érzést kelti a nézőben, hogy a táncolók nem is érintik a földet, és az érzéki hangulatot, melyet még inkább hangsúlyoznak az ötvös precizitással megfestett ékszereik.

Botticelli: Primavera - részlet: Merkúr
A festmény bal szélén Merkúr isten látható, aki Lorenzo Medici vonásait viseli. Ő is mozgásban van: felemelt karjában tartott botjával elkergeti a fenyegető felhőket. Láng György kiemeli nemesen ívelt, görög orrát, a tökéletesen megformált férfiúi testét, mely finom egységet alkot a lágyan, hanyagul aláhulló vörös lepellel, ami csak részben takarja el.

Az alakok elemzése után, a szerző a színekről beszél: “Színhatásban a legcsodálatosabb fokozatosság és arányosság jellemzi a képet.” A festményen egyértelműen a meleg tónusok dominálnak, de a hideg hatások is jelen vannak Zephyr kékes-szürke testén és a mögötte lebbenő drapérián.

A legvégén megismerjük Marsillio Ficino értelmezését: … a Primavera Vénusza voltaképpen a “Venus-Humanitas”. Ez erkölcsi allegóriának értelmezendő, amennyiben ez az emberi Vénusz, ez az emberséges Vénusz bájain és szépségén keresztül a városi polgárságot a tiszta erkölcsre figyelmezteti és inti. És még tovább fejtegetve: ez a Vénusz, ez a felöltözött, polgári Vénusz maga a humanitás, vagyis az eszme, amely az embereket közel hozza egymáshoz; minthogy a jó a szépségből fakad, és így Vénusz szépsége azonos jóságával.”

“Emberöltők teltek el, lepergett az idő homokóráján egy évszázad, kettő, majd még évezred is, s állandósult a kép legszebb értékelése: nem volt még mester, a művészet semmilyen ágazatában, aki ilyen Tavaszt ajándékozott volna az emberiségnek…”

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s