LÁNG GYÖRGY: PRIMAVERA – SANDRO BOTTICELLI ÉLETE

Láng György: Primavera - Sandro Botticelli életeFülszöveg: Láng György az 1930-as években hosszú időt töltött Botticelli hazájában, Firenze városában, s valósággal lenyűgözte őt a korai reneszánsz, a quattrocento kiemelkedő festőjének és grafikusának élettörténete, mélyen filozofikus lelkülete és páratlan szépségű művészete. Szenvedélyesen kutatta, majd nagy írói és képzőművészi tehetséggel e könyv lapjain megelevenítette Botticelli egyéniségét, életének eseményeit, a kortársaihoz fűződő kapcsolatát. Nagy hozzáértéssel avatja be az olvasót műveinek titkaiba, megtanít képei élvezetére. A kötet ráhangolhatja az olvasót, hogy elképzelje Mátyás király nagy hatalmú Magyarországának művészi és gazdasági vonzó erejét, amely elvezette a húszéves Botticellit Vitéz János prímás-érsek, királyi kancellár fényes esztergomi palotájába, ahol az ifjú festő lehetőséget kapott rá, hogy művészi tehetségét bemutassa. 1467. június 20-án fényes európai ünnepséggel megnyílt a Vitéz János prímás által szervezett nagyhírű, nemzetközi egyetem, az Academia Istropolitana. Erre az alkalomra készült el, minden bizonnyal, az érsek dolgozószobájának pompás freskódísze, amelynek része volt a négy kardinális erény allegóriája, amely minden jel szerint Botticelli első alkotásainak egyike.

“Különös törvényszerűsége a művészetnek, a művészet hatalmas színes históriájának, hogy többnyire azok az egekre növekvő lángelmék, akik a szépséget, harmóniát, a remekművek boldogító sorát ajándékozták az emberiségnek, akik nemesebbé, jobbá tették a világot – legtöbbször ők, éppen ők magányosak.”

Értékelésem: 

Láng György könyve igazi kincs, és nem csak azok számára, akik – hozzám hasonlóan – mindent fogyasztanak, ami festészettel kapcsolatos. Botticelli életének a regénye tökéletesen le tud kötni bárkit, aki szeret olvasni életrajzokat; kis csúsztatással történelmi regénynek is megfelel, hiszen Firenze politikai, társadalmi és kulturális változásait követjük végig nagyon közelről a könyv folyamán; a festészet iránt rajongók pedig lubickolhatnak a számtalan rendkívül részletes, alapos, ugyanakkor gyönyörű és magával ragadó nyelvezettel megírt festményelemzésekben.
Bár az elején csak úgy belecsöppenünk Botticelli életének egy éppen zajló zűrös jelenetébe – ami hatásosan felkelti az olvasó érdeklődését – az író utólag szépen visszakanyarodik a gyerekkori évekhez, és onnan kronológiai sorrendben következnek egymásután a fejezetek. A festményeit, alkotói jellemének és képességeinek alakulását is időrendben ismerjük meg, így az író ügyesen tudja bizonyos helyeken adott életeseményekkel magyarázni a születendő műveket, vagy olyan összefüggését is keresni, amelyek kizárólag egy regényben fordulhatnak elő. Ilyen például az a már-már meseszerű jelenet, ami a Primavera megfestésének a hátterében áll.

Mesterien rajzolódik ki a regényből Firenze mindennapi élete a Mediciek korában, mind az udvari élet, mind az egyszerű emberek élete, és természetesen a művészeké. Számtalan korabeli hírességnek a neve bukkan fel: elkezdve olyan festőktől, akik Botticelli pályájának a kezdetén már a sajátjuk végén vannak (Fra Angelico), olyanok akiktől ő tanult, illetve akik egy generációbeli kortársai voltak (Fra Filippo Lippi, a Pollaiuolo testvérek, Andrea Mantegna), vagy akik akkor érték el karrierjük csúcsát, amikor ő már öreg volt (Michelangelo, Leonardo da Vinci, Boltrafio); aztán ott van a Medici család, mellyel szoros kapcsolatban állt (udvari festőjük volt), egy darabig ott is lakott az egyik palotájukban, ahol alkalma volt megismerni a kor nagy humanista gondolkodóit (Marsilio Ficino, Angelo Poliziano), és olyan sorsdöntő személyiségeket, mint Machiavellit, akit nem különösebben kedvelt.

Amikor Botticelli festményeit elemzi, Láng György nagyon körültekintően jár el. Mindig tudjuk, hogy éppen milyen fontos esemény történt a festő életében, vagy a környezetében, ki a megrendelő, és milyen céllal rendelte meg. A festményeket rendszerint izgalmasan írja le, és olyan sok és változatos jelzőt ismer és használ szinte minden egyes hangulatra, hatásra, kompozícióra, színhasználatra vagy akár vonalvezetésre, hogy nemegyszer éreztem komoly késztetést, hogy kigyűjtsem ezeket. Nyilván engem ezek a részek kötöttek le leginkább. Mivel nem csak irodalmilag szépek, hanem rengeteg információt is tartalmaznak, amiből sok mindent lehet tanulni, több ilyen elemzést kijegyzeteltem magamnak a blogra. Sokszor a festmény korabeli megítéléséről is ír egy-egy bekezdést, vagy elmeséli, mi lett az utólagos sorsa, így egy teljes képet kapunk az adott alkotásról.
Láng György szeretettel – talán odáig is merészkednék, hogy áhítattal – írta meg ezt a regényt. Ez óhatatlanul átragad az olvasóra is, és mire a végére ér addigra érzelmek kavalkádjával kell szembenéznie és azzal a nagyon erős kísértéssel, hogy csak azért, mert most már „ismeri” Botticellit ne nyilvánítsa ki azonnal „kedvenc festőnek”, ahogy Dallos Sándor regénye után tette Munkácsyval. Hisz olyan sokan festettek még olyan sok mindent, amiről még nem is tudni, hogyan és mennyire fog megérinteni…

“A művész olyan, mint a tenger. Hátán ringatja az eget és a földet, visszasugározza a napfényt és éjszakát: tükröz mindent, az egész való életet, és mindenkor a mát mutatja, a jelen időt, amely éppen zajlik körülötte, még akkor is, ha régi időkről szól. Kifejezésmódja, formanyelve és alkotó módszere mindig korabeli. A mű mindenkor vallomás a korról.”

Az íróról:
Láng GyörgyLáng György (Bp., 1908. ápr. 4. – Bp., 1976. ápr. 3.): zeneszerző, író, karnagy és grafikus. A Zeneakadémián zeneszerzői diplomát szerzett. Egyidejűleg a Képzőművészeti Főiskolát is elvégezte. Szimfonikus, kamara- és kórusműveket komponált. Zenei kritikái a 30-as években több lapban is megjelentek. A hatvanas években a Művészeti Szakszervezetek továbbképző studiójának tanára volt. Három színművét is bemutatták: Katz bácsi (zenés játék, Bethlen téri színpad, 1935); Akik túlélték (Belvárosi Színház, 1946); Két férfi az ágy alatt(Dosztojevszkij témája nyomán, Vígszínház, 1949–50). Nevét mindenekelőtt nagy sikerű zenei tárgyú könyvei tették ismertté. Hajdu György rendezésében készült róla egy portréfilm: Láng György emlékére címmel.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s