Sandro Botticelli: Mars és Vénusz – Láng György könyvében

A Mars és Vénusz Botticelli festmény keletkezésének körülményeiről Láng György is azt írja Primavera című könyvében, ami a legáltalánosabban elfogadott verzió, miszerint ez Giuliano di Medici (Lorenzo di Medici öccse) és Simonetta Vespucci házasságának alkalmából készült: “A nászi nyoszolya homlokzati deszkájára, amely a selyemfüggönyt tartó mennyezetet ékesítette, mesterművet akartak, és ezt nem kisebb festőtől rendelték meg, mint maestro Botticellitől.”

Botticelli: Vénusz és Mars, 1483
Sandro Botticelli: Vénusz és Mars, 1483, National Gallery, London; fotó: NGL


Ami a jelenet interpretációját illeti viszont Láng György nem a szerelemtől kifáradt Marsot látja, nem a szerelmi aktus utáni pillanatokat véli felfedezni a festményen, hanem egy sokkal kevésbé erotikus értelmezést ad neki: “Széles, tégla alakú kompozíció. A küzdelemtől kifáradt harcisten, a fekete fürtös Mars pompás, födetlen testével elnyúlik a bokrok tövén jobbra, és elalszik. Giuliano Medici. Vele szemben, balra ül, ugyancsak bokrok tövén, a vörös hajú Vénusz – Simonetta Vespucci -, de felöltözötten és hegyes állacskáját kissé előrefúrva, szomorkás reménytelenséggel tekint Marsra, akit  a harci fáradalomtól elnyomott az álom.”

Még egy rövid bekezdés erejéig kitér a kis puttókra (bár az alsó testüket nézve ezek valójában kis szatírok), amelyek hiába incselkednek Marssal, nem tudják felébreszteni mély álmából.

Összességében Láng György így ítéli meg a képet: “Olyan homloktáblát festett a nászi ágy fölé, amely egészen egyedülálló remekműveinek nagy tömegében. Ilyet sem azelőtt, sem azután nem festett. Pajkos, bohókás, tréfás kép, csupa fűszer és csípősség – és nevettető!”

Marsilio Ficino (a híres filozófus és humanista) álláspontját is ismerteti az olvasókkal a szerző, ugyanis ő volt a Botticelli művek egyik “legbuzgóbb magyarázója”, aki “hangadó szerepet vitt ebben a minőségben, és a remekműveket olyan értelmezésben világította meg, amilyen éppen a legcélszerűbbnek látszott az akkori körülmények és felső osztályok követelményei szerint.”
Marsilio Ficino értelmezése szerint a festmény alapgondolata az, hogy “a szerelem jobb a háborúnál” vagy “a szerelem legyőzi a háborút”. Bár ezt több művészetkritikus is így látta Ficino óta, Láng György szerint ez a megközelítés: “igen erőltetett és mesterkélten felépített, bonyolult humanistafilozófia”. Ezt az interpretációt a szerző szerint Ficino tovább bonyolította azzal az elméletével, miszerint a szépségből szükségszerűen a jó fejlődik ki, ami ennek a festménynek az esetében úgy értelmezhető, hogy mivel Vénusz szépsége jóságot is jelent, ő erősebb Marsnál és ezért tudja legyőzni a háború szellemét.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s