Művészettörténet tanfolyam – jegyzetek (3)

Saylor.org Művészettörténet online tanfolyam alapján készített jegyzeteim.
A Palomar College Dizájn és kompozíció 
tanfolyam jegyzeteinek részleges fordítása angol nyelvből. (A felhasznált képanyag forrása a Palomar College weboldala.)

A műalkotások értelmezése – jelentésrétegek (I. rész)

A gestalt (alaklélektan)

Az alaklélektan egy olyan irányzat a pszichológiában, mely abból indul ki, hogy az egész alak észlelete több a részek egyszerű összegénél, és az egész a részekhez képest elsődleges. Főként az észleléssel és az észlelési élmények ingermintázattól és élménytől függő szerveződésével foglalkozik. Vizsgálja a mozgásfelismerést, a méretmegítélést és a színek különböző megvilágításban való észlelését. A gestalt egy általános leírása azoknak a fogalmaknak, amelyek lehetővé teszik az EGYSÉG és a VÁLTOZATOSSÁG egyidejű jelenlétét egy alkotásban, illetve, amelyek kifejezik a alkotás részeinek kapcsolatát az alkotással, mint egész, mint egységes kompozíció.

A gestalt alapelvei

1. A  zártság elve

Egy komplex tárgy tulajdonképpen egyszerű elemek csoportjából áll, amiket az agyunk a megfelelő módon illeszt össze, hogy egy egységet alkosson. Például egy emberi arc a szemek, a száj, az orr stb. egysége. Mindenki fel tud ismerni egy ismerős arcot, még akkor is, ha egy része el van takarva, mert mondjuk az illető kalapot vagy napszemüveget visel. Ha az arcnak elegendő fő jellemzője látható, akkor a felismerés úgy történik, hogy az agy magától kiegészíti a látható részeket azokkal, amelyek takarásban vannak. Egy egyszerű példa az alábbi  képen látható: bár egyre több hiányzik a körből, minden esetben felismerhető, hogy egy kört látunk.

circles

A művészetben gyakran használják ezt az elvet. Az alkotó elvárja a nézőtől, hogy magától “pótolja” a hiányzó elemeket, amikor a műalkotást szemléli, mert ezáltal is részese lesz.

René Berger A festészet felfedezése című könyvében a következőket írja:
“Azt hihetnénk, hogy a vonal megszakítása kubista találmány. Poussin tusrajzát tanulmányozva azonban megállapíthatjuk, hogy már ő is élt vele. A lombozat bal oldali részét foltok összetett csoportja jelöli, m míg a jobb oldalit csak néhány,az égre idegesen odavetett vonás érzékelteti. A törzs elágazásának magasságában a bal oldali törzs folyamatossága, akárcsak a jobb oldalié, megszakad, anélkül, hogy ez az űr a legkevésbé is ártana a fák erőteljességének.”

Nicolas Poussin: Fatanulmány, toll és ecset, tus, Louvre, Párizs
Nicolas Poussin: Fatanulmány, toll és ecset, tus, Louvre, Párizs

2. A folytonosság elve

A folytonosság elve azt feltételezi, hogy amikor egy kompozíciót nézünk, ha a szemünk egy bizonyos irányba néz, akkor ugyanabba az irányba halad tovább, illetve, hogy a tekintet irányát bizonyos eszközökkel befolyásolni lehet.  Az alábbi egyszerű példán azt tapasztaljuk, hogy előbb vesszük észre a kis piros pontot, amelyre a kéz mutat, mint a nagyobb piros kört. Ez annak is köszönhető, hogy itt egy másik elem is közrejátszik, nevezetesen az, hogy a nyugati kultúrában ahhoz vagyunk hozzá szokva, hogy balról jobbra olvassunk, ettől erősebb az irány, amit a kéz mutat.

continue

A művészek általában az alábbi eszközöket használják:

A tekintet irányaha a kompozíció egyik alakja egy bizonyos irányba tekint, akkor a néző is abba az irányba fog nézni, követni fogja az alak tekintetét.

Irányvonalak: az utak,  a folyók, a fasorok, a sínek vagy az oszlopsorok vezetni tudják a néző tekintetét egy bizonyos hely vagy pont felé a kompozíción belül.

Perspektívaa perspektíva vonalainak szerkezete ugyanúgy tudja irányítani a tekintet a kompozíció fókuszpontjára, mint a fent említett irányvonalak.

Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című freskóján a tekintet egyik apostolról a másikra ugrik, ahogy az ő tekintetüket követjük, de végül Jézus alakjára fókuszál, annál is inkább, mert a helyiség, amiben tartózkodnak, olyan perspektíva szerkezettel rendelkezik, amelynek vonalai erre a központi figurára irányítják a szemünket.

Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora, 1495 k., Santa Maria delle Grazie-templom, Milánó
Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora, 1495 k., Santa Maria delle Grazie-templom, Milánó

3. A hasonlóság elve

A hasonlóság elve a tárgyak kinézetével foglalkozik. Ez egy nagyon erős elv vagy eszköz a művészek kezében, mely segíthet megteremteni az egységet a kompozíción belül. Az elv abból indul ki, hogy minél inkább hasonlóak a tárgyak, annál nagyobb a valószínűsége, hogy egy csoportban/egységben lássuk őket; fordítva: minél inkább különböznek egymástól a tárgyak, annál inkább ellenállnak a csoportosításnak. Három fő vonás alapján tudjuk meghatározni a hasonlóságot, vagy éppen az eltérést:

Méret: az egyik domináns hasonlósági típus. Ha egy adott kompozícióban hasonló formájú, de különböző méretű alakok vannak, legelőször az egyforma méretűeket fogjuk fel egy csoportként, annak ellenére, hogy az alakjuk különbözik. A mérettel sokkal többet lehet variálni, mint az alakkal, továbbá az is előnye, hogy amikor vizuális percepcióról van szó, akkor a nagyobb jobbat is jelent, tehát ezzel az eszközzel ki lehet emelni, hangsúlyozni egyéb értékeket is. Az alábbi példán megtapasztalhatjuk a méret szerinti csoportosítást.

size

Szín: a szín is dominánsabb csoportosító elv, mint a forma. A szín könnyen beazonosíthatóvá teszi a tárgyakat, ezért egy kiváló csoportosító eszköz.

color

Forma (és a formához kapcsolódó elemek, mint például a textúra): akkor egy jó eszköz, ha kompozíció összetevői minden más szempontból hasonlóak (azonos méret és szín).

shape

4. A proximitás (közelség) elve

Az elemek egymás mellé való elhelyezése szintén egy fontos gestalt elv. A proximitásból adódó csoportosítás dominálni fogja azt, mely a hasonlóságon alapszik. Nagyon erős eszköz, ha a kettőt együtt használják.

Közeli szélek: minél közelebb helyezkednek el egymáshoz a különböző elemek, annál inkább fogja  tekintetünk egy csoportként érzékelni. A távolság az elemek között relatív. Az alábbi ábrán a tizennégy elem 3 csoportot alkot, és egy elem mintha egyedülálló lenne a jobb alsó sarokban:

close

Érintkezés: akkor beszélünk érintkezésről, amikor a különböző elemek olyan közel helyezkednek el egymáshoz, hogy a széleik egymáshoz érnek. Ebben az esetben még mindig úgy érzékeljük az adott elemeket, mint különálló elemek, de ugyanakkor azt is érzékeljük,hogy a két elem össze van kapcsolva, és ily módon alkotnak egy egységet. Az alábbi ábrán lehet látni, hogy erősebb csoportosítás jön létre azok közök az elemek között, amelyek érintkeznek, mint azok között, amelyek csupán közel helyezkednek el egymáshoz.

touch

Átfedés: a legerősebb gestalt elv, ami létrejöhet két alak között. Az alábbi ábrán a két szín segít jobban érzékeltetni az átfedést. Ahol azonos színű a két elem, az átfedés által úgy érzékeljük, mintha egy új, komplexebb elem jönne létre, és ez az új elem lapos érzetet kelt. Ezzel ellentétben, ott ahol két különböző színű elem kerül átfedésbe a tér illúziója jön létre, mintha az egyik elem előrébb lenne a térben, a másik pedig hátrébb.

overlap

Természetesen az összes fenti elemet a művészek kombinálva is használják az erőteljesebb vizuális hatás elérése érdekében.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s