Alison Cole: Perspektíva (jegyzetek – 4)

A perspektíva egyik leglátványosabb alkalmazása a minél tökéletesebb illúziókeltés érdekében, amikor egy tér átalakul azáltal, hogy a saját építészeti elemei kiterjednek a festett felületre is.

Rómában, a reneszánsz kori képzőművészeti alkotásokban gazdag Villa Farnesinaban van egy terem, amelyiknek még a neve is elárulja, hova lépünk be: Salone delle Perspettive (A perspektíva terme). Itt az egyik falon Baldasarre Peruzzi freskója látható, mely impozáns oszlopcsarnokkal bővíti ki a teret. Az oszlopcsarnok egy városi látképre nyíló, alacsony balusztrádos erkélyre vezet. De az egész csak illúzió: az erkély, a korlát, az azon túl elterülő látvány és az oszlopok is a festő, és nem az építész alkotásai. Akármennyire is lenyűgöző Peruzzi műve, azt tudni kell róla, hogy csak egy adott pontból illeszkedik tökéletesen a festett architektúra a valóshoz, máshonnan nézve a padló kövezete ferde, az oszlopok pedig mintha veszélyes szögben dőlnének.

spazio_illusorio

A Villa Farnesina nemlétező erkélyét Peruzzi 1517-1518 körül festette. Majdnem kétszáz évvel később ennek a technikának egy sokkal merészebb alkalmazását láthatjuk az Andrea Pozzo által festett S. Ignazio templom főhajójának mennyezetén. Itt is a magasba törő architektúra csak látszatépítmény, melynek az a szerepe, hogy a templom boltozatán az egyszerű halandó számára megjelenjen a mennyország káprázatos látomása. Ebben az esetben is  csak egy adott pontról fejti ki teljes hatását a látvány.

Andrea Pozzo: S. Ignazio templom mennyezete, 1691-1694,  Róma
Andrea Pozzo: S. Ignazio templom mennyezete, 1691-1694, Róma

Más alkotásoknál is lényeges szerepe van a nézőpontnak, csak más okból kifolyólag. Ha az előző két freskónál a specifikusan meghatározott nézőpont azt szolgálta, hogy a teljes képet be tudjuk fogadni, és hogy az előttünk kitárulkozó illúzió részesei legyünk, más festményeknél a meghatározott nézőpont egy bizonyos részletet tesz láthatóvá, egy rejtett, ámde lényeges jelentőséggel bíró részletet. Ilyen például ifj. Hans Holbein híres festménye: A követek.  Szemből nézve az előtérben egy világos színű felismerhetetlen forma látható. Ha viszont a megfelelő szögből nézzük, akkor varázslatosan értelmet kap, és kiderül, hogy az egy koponya, mely a halál, a mulandóság jelképe. A perspektívának ezt az alkalmazását, melyet anamorfózisnak nevezünk, Leonardo da Vinci is leírta már a jegyzetfüzeteiben. Mivel ezzel a technikával tulajdonképpen politikai vagy spirituális jelentéseket hordozó üzeneteket lehetett “elrejteni” a képeken, több festő is elkezdte alkalmazni alkotásain.

HH

Scrots

Napjainkban is felhasználják a perspektívát illuzionisztikus belső terek kialakítására:

2592517743_1831a22fa2

2593372776_91bea9e83c

Ha pedig kilépünk az utcára, akkor ott találhatunk hasonló látványos képeket, vagy az épületek külsején, vagy éppen az utcák kövezetén. A 3D utcai művészetnek (street art) nevezett műfajról majd az idő eldönti, lesz-e olyan értékes az emberiség számára, mint a Farnesina freskói.

Los Gatos, Kalifornia, USA
Los Gatos, Kalifornia, USA

3D Wall Art02

Julian Beever munkái:

arcticwhale-i

blair-i

Edgar Müller munkái:

The Waterfall_020

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s