Barokk főúri párosok – tárlatvezetés a Nemzeti Galériában

A hónap első tematikus tárlatvezetése a Magyar Nemzeti Galériában a „Barokk főúri párosok” címet viselte. Ahogy azt Gimesy Péter művészettörténésztől megszokhattuk, sokkal többről esett szó, mint kizárólag a címben meghirdetett témáról. Mondhatnám azt is, hogy a főúri párosokat megjelenítő, a tárlatvezetés elején és végén bemutatott néhány alkotás mintegy keretbe foglalta az előadást, ami így sokkal inkább egy áttekintése volt a magyarországi barokk képzőművészetnek a Galériában található alkotások fényében, már amennyi a témából belefért a nagyon rövid időkorlátba. Szerintem Gimesy Péternek kiválóan sikerült belesűrítenie előadásába a bemutatott kor művészetének sok fontos jellemzőjét, amit más korokban született, de a barokkra visszautaló alkotások prezentálásával egészített ki. Ilyen például az a két szobor páros, amit a tárlatvezetés elején láttunk, és amiről részletesebben írtam az előzetesben; az egyik Thököly Katalint ábrázolja, egy másik pedig Esterházy Pált, akinek második felesége, Éva, szintén a Thököly családból származott, a két hölgy pedig  a XIX. században a Székely Bertalan Thököly Imre menekülése, illetve Madarász Viktor Thököly álma festményeken ábrázolt Thököly Imre testvére volt.

A barokk korszakban készült reprezentációs portrékról beszélve a tárlatvezető felhívta a figyelmünket a különböző hatalmi jelképekre, a viselet díszítettségére, az egyéb világi vagy vallási szimbólumokra, amelyek az adott személyhez, illetve annak a társadalomban elfoglalt pozíciójához köthetők, sőt a kor divatjáról (például a libahasról) is megtudhattunk néhány érdekes dolgot.

Bécsi festő Johann Gottfried Auerbach köréből: Mária Terézia mint magyar királynő, 1740-1741, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Bécsi festő Johann Gottfried Auerbach köréből: Mária Terézia mint magyar királynő, 1740-1741, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

Szóba került a barokk korra jellemző halottkultusz, az élet-halál kettőségének megjelenítése a képzőművészeti alkotásokon, melyet egy Szent Cecíliát ábrázoló festményen, egy epitáfiumon és egy ravatalképen keresztül ismerhettünk meg közelebbről. Gimesy Péter beszélt a jezsuita motívumokról, a különböző halotti rítusokhoz köthető feliratokról, a dekorációról és sok egyéb érdekes részletről.

Észak-magyarországi műhely, 17. sz. közepe: Tárkányi Istvánné Rozsályi Kun Anna epitáfiuma, 1646 előtt, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Észak-magyarországi műhely, 17. sz. közepe: Tárkányi Istvánné Rozsályi Kun Anna epitáfiuma, 1646 előtt, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

Más képeken pedig azt láthattuk, hogy a tér és idő következetes ábrázolása nem számított alapvető szempontnak a kor művészei számára, akik egy-egy bibliai vagy történelmi jelenetet egy olyan térben helyeztek el, melyben egyszerre találunk egyértelmű utalásokat több különböző földrajzi helyszínre (például Szigetvár és Jeruzsálem).

Magyarországi festő, 16. sz. vége: Zrínyi Miklós szigetvári hős apoteózisa , Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Magyarországi festő, 16. sz. vége: Zrínyi Miklós szigetvári hős apoteózisa , Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; fotó: MNG

A vallásos témájú festményeknél láthattuk a barokk egy másik stílusjegyét: az előző korszakoktól eltérően az égiek, illetve a halandók ábrázolásánál egyfelől nincs többé méretbeli eltérés az alakok nagyságát tekintve, másfelől a két szféra egyforma helyet foglal el a kép terében, és nincs a kettő  egyértelműen elválasztva egymástól. Kivéve, hogy az égieket továbbra is a festmény felső részében látjuk, miközben a földiek alattuk helyezkednek el.

Ha mást nem is tud az ember erről a korról, csak amit ezen a tárlatvezetésen hallott, akkor is olyan értékes ismeretek birtokában van, melyek segítségével már könnyebben eligazodik a barokk alkotásokon, ha legközelebb akár egyedül tesz egy hosszabb látogatást a múzeumnak ezen a részén, többet elidőzve egyik-másik festmény vagy szobor előtt. Mindenképpen érdemes oda többször is elmenni, és felfedezni a különböző termekben rejlő kincseket.

A következő tematikus tárlatvezetés szombaton, április 12.-én lesz: A múzsa keresése” – Gimesy Péter művészettörténész tárlatvezetése a XX. századi gyűjteményben.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s