ARTmargók Gyulán: festmények a falon

Előző bejegyzések:
ARTmargók Gyulán: Munkácsy és Dürer
ARTmargók Gyulán: modernek és kortársak

Gyulai látogatásom során alkalmam volt a kifejezetten képzőművészettel foglalkozó különböző kulturális intézmények keretein kívül is találkozni számtalan érdekes alkotással.

Az egyik ilyen lehetőség a Ladics-háznál adódott. Az épület a 19. században épült Dr. Ladics György jogász számára, és egészen addig, ameddig (már napjainkban) nem került át a város tulajdonába, végig az ő leszármazottai lakták. Mivel az utolsó lakóknak nem voltak gyerekeik, a házat és mindent, ami benne található (bútorok, ruhák, könyvek, festmények stb.) a városra hagyták. Mindig érdekes egy-egy ilyen régi polgári otthonba belépni – igazi időutazás érzése támad az embernek. A Ladics-ház szinte mindegyik helyisége tele van festményekkel, rajzokkal, metszetekkel. Nyilván ezek mind különböző stílusú és  értékű munkák – már amennyire én meg tudom ítélni -, és ez az egymást követő generációk váltakozó ízlésére utal. Nagyrészt portrékat láthatunk – valószínűleg leginkább családtagok tekintenek le ránk a falakról – amint végighaladunk az egyik szobából a másikba, de itt-ott felbukkannak tájképek és vallásos témájú alkotások is. Sajnos a helyszínen sincs semmilyen ismertető ezekről a festményekről, és eddig utólagos kutatásaim sem jártak sikerrel, úgyhogy egyetlen képről sem tudom, mi a címe vagy ki az alkotója, pedig érdekelt volna, még akkor is, ha ezek közül egyik sem híres festő munkája, Bár miért ne lehetne?

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Az Erkel-emlékházban viszont nagyobb sikerélményem volt, hiszen ott egy ismert alkotó képeivel találkoztam. Anne de la Grange francia származású híres szopránénekes volt Erkel Ferenc korában. A Magyar Színházművészeti lexikonban ezt olvashatjuk róla: “Pesten 1850-ben mutatkozott be a Nemzeti Színházban Rosina szerepében (Rossini: A sevillai borbély). Hatalmas hangterjedelme és énektechnikája hatására Erkel Ferenc ekkor írta meg Szilágyi Erzsébet bravúráriáját a Hunyadi László c. operához, amely „La Grange-ária” néven vált ismertté. Az ária 1850. július 18-án hangzott fel először az énekesnő előadásában.” Nos, Erkelnek volt egy számára dedikált Barabás Miklós litográfiája, amelyen La Grange látható Szilágyi Erzsébet szerepében.

Barabás Miklós: Anne de la Grange,  1850
Barabás Miklós: Anne de la Grange, 1850

Szamossy Elek festő, akinek szintén van gyulai kötődése (lásd itt) megfestette Erkel Ferenc bátyjának és sógornőjének portréját, és ezeket is az emlékházban tekinthetjük meg. Erkel Nepomuki Jánosnak szép hangja volt és kiválóan zongorázott. Ő viszont nem a zenei pályát választotta, hanem a jobb megélhetést biztosító ügyvédi karriert. Unger Ferenc vagyonos polgár Krisztina nevű lányát vette feleségül, és később a Wenkcheim-birtok jószágigazgatójaként jómódban élt családjával és három gyermekével. Nem hanyagolta el azonban zenei elhivatottságát sem, rendszeresen zongorázott és hangversenyeken is fellépett. Dédunokája, Erkel Tibor a Magyar Rádió zenei főrendezője volt.

Szamossy Elek: Erkel János és felesége
Szamossy Elek: Erkel János és felesége

Azt remélem, hogy ez a kis beszámoló-sorozatom a Gyulán látottakról elég meggyőző bizonyítéka egyfelől annak, hogy a város kulturális szempontból is fontos helyet foglal el a térképen, másfelől pedig annak, hogy a festmények mindig ott vannak a közelünkben, csak nyitott szemmel és lélekkel kell járni, és így részünk lehet időnként egy kis váratlan szépségben 🙂

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s